2014. április 5., szombat

Hatodik

Hey bébik! Teljesen lesokkolt egy dolog. MEGDICSÉRT EGY PORTUGÁL. Az előző részhez írta le, hogy ez a blog érdekes és szép. Ilyet se pipáltam még. Köszönök köszönök köszönök mindent! Egyszerűen csodásak vagytok! 45 olvasó, és már nem is számolom mennyi díj! Köszönöm! Jó olvasást nektek, jó elmerülést a részben! Remélem eltudtok. Puszi husikák. Nicole.xoxo


-Szóval ez minden - vontam vállat a végén.
-Összegezve. Elvitt a Motelba, megvolt a dolog, majd elkábított, és meztelen bedobott a szekrénybe!? - döbbent le. Ha nem nézzük Fredet, a bugyimat, a pofonokat, és a gyilkosságot, igen. Ennyi az egész.
-Nagyjából - bólintottam. Látszódott az arcán a csodálkozás. Még, ha tudná a teljes igazságot, na akkor milyen lett volna a reakciója. De nem mondhatom el neki. Akármennyire is megbízható, elmondaná Lotte-nak, és ahogy őt ismerem futna Haroldhoz. Ez nekem nem hiányzik.
-Láttam, ahogy Harold hazahozott - mosolygott rám. Miért mosolyog ezen? Teljesen szét voltam csapva, mi vicces rajta?
-Miért nevetsz rajta? Nem volt vicces - mondtam neki. Még jobban vigyorgott, ami kezdett idegesíteni. Végigsimította karomat, majd nagy levegőt vett.
-Nem azon nevetek - fújta ki a levegőt -, hanem azon, ahogy behozott téged, és ahogy viselkedett utána.
-Miért, mit csinált?
-Mikor a házhoz értetek a lábával vágta ki maga előtt a bejárati ajtót. Elkezdett ordítozni a személyzetnek, hogy vigyenek vizet a szobájába, és a szobádból hozzanak neked valamit amit fel tudsz venni - mondta.
-De, meztelen voltam, mikor hozott! - vágtam szavába. Láttam arcán, hogy gondolkozik.
-Nem, nem voltál az. Kétség kívül Harold inge volt rajtad - bólintott majd folytatta - Aztán bevitt a szobájába. Azt ugye, tudod,hogy oda a takarítókat SE engedi be?! Erre az egész személyzetet bezúdítja oda, téged meg oda fektet be.
-Várj. Azt mondtad, hogy elküldte a személyzetet a szobámba ruháért. Akkor, miért van rajtam az Ő pólója? - néztem le a felsőre, amit viseltem.
-Mert semmi olyan nem volt a ruháid között, amit kényelmesen feltudtál volna venni. Ezért adta oda a saját pólóját. Becca a végén még a nője leszel! - lökött vállon.
-Ne is mondd! A személyzet már így is azt hiszi szerintem - forgattam meg szemeimet. Lotte bedugta a fejét az ajtón, majd intett, hogy menjünk vacsorázni. Stac rácsapott egyet a combomra, majd felállt mellőlem.

-Jó étvágyat - mondta Stac. Mindenki megköszönte majd nekikezdett a levesnek. Velem szemben Harold ült. Nem értem miért tagadja. Biztos vagyok benne, hogy megtette. Hallottam, amit hallottam.
-Isteni ez a leves - mondta Lotte, aki Harold mellett ült. Mindenki bólogatott, de a velem szemben ülő alig figyelt rá. A kanállal tologatta jobbra-balra az étel tartalmát. Néha evett is belőle, de csak ült fölötte. Szemei alatt karikákat lehetett fellelni. Haját hátrafogta egy copfba, amitől elég röhejesen festett.

*Visszatekintés*
-Harold Styles - nyújtotta felém kezét. Megszeppenve ültem mellette. Mosolygott, és a kezemért nyúlt.
-Rebecca vagyok - lökdöstem ki számból nagy nehezen a szavakat. Megrázta kezemet, majd összekulcsolta maga előtt ujjait.
-Mióta vagy itt? - kérdezte tőlem pár pillanat múlva.
-Egészen kiskorom óta. A szüleim meghaltak autóbalesetben - válaszoltam neki, majd oldalra néztem.
-És milyen helyen szeretnél lakni? - tette fel ismét a kérdést. Felnéztem a plafonra, ahol egy csillár lógott le, egészen a fejünk felé.
-Egy otthonos, kicsit fényűző, nagy kertes, családi házban - gondoltam magam elé álomotthonomat.
-És ha azt mondom, hogy ezt megkaphatod?
-Ezt, hogy értsem? - kaptam rá fejemet. Féloldalas mosoly jelent meg a száján, majd felállt.
-Értsd ahogy akarod. Nemsokára ismét látjuk egymást Becca - kacsintott rám, majd a recepció felé indult meg.
-Senki sem hív Beccának! - kiáltottam utána, de már nem figyelt rám. Mit értett azalatt, hogy nemsokára újra látjuk egymást? Hiszen,nem néz ki húsznál többnek!
**

-Igen? - kérdezte Harold tőlem.
-Hova lettek a lányok? - tereltem a témát. Sikertelenül.
-Elmentek. Köszöntek, de te engem bámultál. Szóval? - húzta fel féloldalasan szemöldökét.
-Nem is bámultalak - tettem le a villát a kezemből, és hátradőltem a széken.
-Ha valakit úgy nézel, hogy még pislogni se pislogsz, akkor de -mondta, majd egy mosoly terült szét arcán.
-Tudom mit tettél - suttogtam a szavakat. Felállt helyéről, és átsétált hozzám.
-Becca nézz rám - guggolt le mellém. Megrázta fejemet, és elnéztem a másik irányba.
-Nem akarlak téged nézni - mondtam éllel a hangomban.
-Eddig engem bámultál! Csak, figyelj ide - fogta meg államat, és maga felé fordított - nyisd ki a szemedet is.
-Nem - mondtam, miközben megráztam fejemet.
-Rebecca! - emelte fel hangját. Összerezzentem, majd lassan szót fogadtam neki. Íriszei nyugodtságot közvetítettek felém. Arcának izmai lazák voltak. Nem volt feszült. Szétnézett, majd közelebb hajolt fülemhez.
-Nem öltem meg senkit - suttogta, majd elhúzódott, hogy szemembe nézhessen.
-Nem hiszek neked! - hunytam le ismét szememet. Szemeim égtek, torkomat szorongatta egy hatalmas csomó.
-Esküszöm! Nem öltem meg - mondta. Hangjában félelem volt, ami furcsa volt. Soha nem volt még ilyen.
-Esküszöl? - nyögtem ki nehezen ezt a szót. Egy könnycsepp gördült végig arcomon, amit Ő letörölt. Kinyitottam szememet, majd megláttam, hogy ő sincs messze a sírástól. Mi történt vele?
-Esküszöm - nézett a szemembe és bólintott egyet. Nyakába ugrottam, de a lendülettől a földre borult. Hirtelen nem tudott mit kezdeni a helyzettel. Eltelt pár másodperc,mire visszaölelt.
-Kérlek, soha többé ne legyen ilyen! - suttogtam fülében, miközben egyre jobban elhatalmasodtak rajtam a könnyek.
-Ne sírj kérlek.
-Ígérd meg, hogy soha többé nem fogom azt hinni, hogy megöltél valakit! - ziháltam fülébe. Szorított ölelésén, majd hajam végét kezdte birizgálni.
-Ígérem - temette arcát nyakamba.


Smaragdzöld íriszei és göndör haja megtéveszt mindenkit. Néha még engem is. Néha elfelejtem, hogy neki "köszönhetem" azt, hogy az életem nem áll másból, mint szenvedésből. Egyik pillanatban kedves, gondoskodó, a másikban mint egy jéghegy. Attól,hogy azt mondta, nem ölt meg senkit, kinézem belőle. Mindent kinézek belőle. Bármire képes ez az ember. De, mégis van benne valami ártatlanság. Valamiféle megbánás. Talán, Ő is tud szeretni. Vagy ahhoz hasonlót érezni. A gyűlölet is egyfajta szeretet, ha azt nézzük. Ott rúg beléd, ahol a legjobban fáj, hogy később gondoskodhasson rólad. Talán szeretethiánya van, de nem tudja hogy kifejezni magát. Nincsenek barátai sem. Vagyis,mi nem tudunk róla. Egész nap be vagyunk ide zárva, és csak este szabadulhatunk innen ki.
A vacsora utáni kis incidens után, bement a szobájába és azóta nem jött ki. A folyosón lévő kanapén ülök, mióta Ő bement oda. Semmit nem lehet hallani. Lehet lefeküdt aludni. Nem sokszor esik meg, szinte soha, hogy este itthon legyek. Kíváncsi vagyok mit csinálhat.
Lábaim az ajtó felé vittek. Kopogtam hármat, de nem jött válasz. Benyitottam, de nem nézett rám. Az íróasztalnál gubbasztott egy üres papír felett. Mikor meglátott, valamiféle szomorúság sugárzott szemeiből.
-Csak gondoltam megnézem mit csinálsz - csuktam be magam mögött az ajtót, majd lenéztem a padlóra. Kezeimet hátam mögött összefogtam.
-Rebecca. Ami a vacsora után történt, nem jogosít fel arra, hogy ki-be járkálj a szobámba. Mit érdekel téged, hogy mit csinálok? Semmi közöd hozzá. Semmihez sincs semmi közöd. Végezd a dolgod, és ennyi. Hogy kihoztalak a motelszobából, egyetlen célt szolgált. Nem akartam a legjobb pénzforrásomat elveszteni. Most pedig, menj ki a szobából - állt már előttem a végén. Szemei a zöld helyett inkább kékek voltak. Csillogtak, még így a rosszul megvilágított szobában is.
-Kezdtem azt hinni, hogy normálisabb lettél. Nem -ráztam meg fejemet- ugyan olyan szívtelen vagy, mint ezelőtt.
-Elég legyen! Hogy jössz ahhoz,  hogy elítélj? Takarodj a szemem elől! - üvöltötte arcomba.
Megszeppentem hirtelen haragjától. Dobbantottam egyet,majd éreztem, hogy elönt a düh.
-Ó, megyek én magamtól is, nem maradok egy ilyen alakkal egy légtérben, erre nem kell még kérned sem! - löktem oda a szavakat neki.
Hátat fordítottam neki és az ajtó felé indultam. Elragadta csuklómat, és visszahúzott magához.Ajkát az enyémnek nyomta, kezét a fenekemre tette. Hátrálni kezdett az ágy felé, majd mikor lába beleütközött a szélébe eltávolodott tőlem. Levette magáról az ingét, majd a felsőm szélét kezdte húzogatni.
-Hagyjál békén! Döntsd már el mit akarsz ember! - sipákoltam, majd az ágyra löktem.
Kirohantam a szobából, egyenesen a konyhában lévő ajtóhoz. Kinyitottam, és megcsapott a hűs éjszakai levegő. Lábujjhegyen szaladtam el a kert legeldugottabb szegletén elhelyezett hintaágyhoz. Felfeküdtem rá s betakartam magam egy kötött pléddel. A hintaággyal szemben egy kisebb szökőkút csobogott. A hold fénye csillogott a vízen, ami gyönyörű volt a körülötte lévő zöld pázsittal keresztezve.

A személyzet háza nem messze van innen. Egyszerű egyszintes kis ház, pont annyi szobával, ahányan Haroldnak dolgoznak. Egy féreg ez az ember. Igaza volt Felipének. Eddig is tisztában voltam vele, hogy tud undorítóan viselkedni. De ez mindennek a teteje. Gusztustalan ez az egész. Stac és Lotte már régebb óta dolgoznak neki, mint én, mégsem panaszkodnak rá, szinte soha. Hogyan tudják elviselni ezt az embert? Néha hányni tudnék tőle.

20 megjegyzés:

  1. Juuuj...véégre! Egész héten ezt vártam! :DD
    Nagyon jó lett! De most akkor Harry mit akart tőle?! Jajjj, most várhatok még egy hetet! :)))
    De megéri rá várni! ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hogy mit akar tőle? Hah. Várj még rá picit.:)
      Niko.xx

      Törlés
  2. Nagyon jó! Hatalmas rajongója vagyok a blogodnak, bámulatosan írsz! Nagyon jól kifejezel mindent, és érthetően leírod a sztorit. Imádlak <3 remélem hamar hozod a következőt is!! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt jó olvasni, nagyon köszönöm!:)
      Niko.xx

      Törlés
  3. Nagyon jó a blogod imádom ahogy írsz kíváncsi vagyok mi sül ki ebből várom a kövi részt !! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm!:) Remélem a sokadik rész után is, így fogtok ide kommentelni!:)
      Niko.xx

      Törlés
  4. Szia ! :)
    Eddig még nem írtam kommentot, és most megtenném, persze ha nem baj. Nagyon de nagyon imádom a blogodat, és nagyon de nagyon IMÁDOM a történetet. Egyszerűen csodálatos, a mai rész, meg a kedvencem lett. Nagyon de nagyon várom a következő részt. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia kedves!:)
      Nagyon köszönöm, hogy ezt leírtad ide. Ezek mindig jól esnek! Bármikor, amikor csak szeretnél, írj.:) Nagyon szeretem olvasni a visszajelzéseiteket!:) Szeretlek titeket!<3

      Törlés
  5. Annyira imádom a blogod! :) köszi, hogy írod :) és megéri kivárni a szombatokat! :) kiváncsi leszek mi lesz a következő részben :) imádom a blogod! :)

    VálaszTörlés
  6. Én köszönöm, hogy olvasod! Aranyos vagy.:)
    Niko.xx

    VálaszTörlés
  7. Nagyon jo!:) uj oltasod vagyok tetszik a blogod:))))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. uhm. Gondolom félreírtad, de tudom mire gondolsz.:D
      Köszönöm.:)
      Niko.xoxo

      Törlés
  8. Szia Niko! Eni vagyok, de most caak így tudok írni. Én hülye elfelejtettem a gmail jelszavam '-.- nagyon jó a rész és tetszik Harry személyisége. Ahogy írtad: "Egyik pillanatban kedves, gondoskodó, a másikban mint egy jéghegy." Nagyon ügyi vagy! Siess a kövivel! Puszi!

    VálaszTörlés
  9. Jaj Eni! Legközelebb figyelj oda!:D
    Niko.xoxo

    VálaszTörlés
  10. Hello!Megint nagyon jó kett a rész.Rendkívűl tetszenek ezek a hangulat változások.Sokkal pörgősebbé és élvezetesebbé teszi a blogod :D (Nem félre érteni az élvezetes szót kedves pervetz barátok) =3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hello.:DD
      IF I KNOW WHAT YOU MEAN.:DDDDDDDDD
      Örülök, hogy tetszik.:)
      Niko.xoxo

      Törlés
  11. Meglepetés nálam ^^ amúgy írtó szuper rész lett ismét ;)♥
    http://australiawithashton.blogspot.hu/

    VálaszTörlés