2014. május 3., szombat

Tizedik

Badabumm! Elérkeztünk az első x-hez, azaz a tizedik részhez! A blog éppen több mint 14 ezer megjelenítéssel rendelkezik, s 70 olvasóval. Mikor elkezdtem ezt írni, nem hittem, hogy tíz rész alatt idáig eljutok! Köszönöm nektek, kitartó olvasók! És emellett, szeretném megköszönni két külföldinek is üdvözletét!:D Jó olvasást! Hatalmas ölelés, és puszi, Niko.x

Az óra mutatója már megütötte a négy órát is. Mindenki valahol fetreng az unalomban. Stac és Lotte a kertben sütkéreznek, Liam videojátékozik, a személyzet lazul, én pedig az ablaknál ülök, Harold szobájában. Az első kötetet már félig kiolvastam, miközben az Elza által elkészített híres narancsteáját iszogattam. Lábamat az asztalnak támasztva dülöngéltem a székkel, "kockáztatva" életemet.

-Reb, mit keresel itt? - nyitott be egy rövidnadrágban s trikóban. Haja, mint mindig tökéletesen volt belőve, és csodák csodájára, nem volt sapka a fején.
-Állj! Nincs rajtad a bugyuta sapkád! És egész jó a hajad  - jegyeztem meg, mire felnevetett.
-Köszi - jegyezte meg kínosan. Hajába túrt, s közelebb jött.
-Amúgy olvasok. Látod? - mutogattam felé a kezemben tartott könyvet - Te? Mi járatban?
-Csak egy papírért ugrottam be - kezdett matatni az asztal fiókjában. Előkapott egy kulcsot a zsebéből és egy eddig nem látott titkos fiókot nyitott fel. Kutatott a sok fehér kapcsokkal összetűzött kötegek között, mire megtalálta azt, amit keresett. Visszazárt mindent, felugrott a tetejére, s engem kezdett bámulni.
-Igen Liam?
-Tetszik a könyv?
-Igen. Elég elgondolkoztató - vajon milyen papírokért jött be? És miért van egy titkos fiók az asztalban?
-Ennek örülök - mosolygott s leugrott a felületről. Itt az idő.
-Köszönöm - tettem le magam mellé a könyvet, s átöleltem a fiút. Kezemmel óvatosan nyúltam bele hátsó zsebébe, hogy észre ne vegye. Hogy őszinte legyek magamhoz, nem vagyok egy profi tolvaj.
-Mit csinálsz? - fogta meg kezemet.

Az ütő is megállt bennem. Most-mi-a-fenét-mondok. Az életem lepergett előttem. Hirtelen ötletnek tűnt, de sikerült. Lábujjhegyre álltam, s ajkamat az övére nyomtam. Kezemet kicsúsztattam zsebéből, s nyakába kapaszkodtam. Megszeppenve állt, de egy kis idő múlva visszacsókolt s derekamnál fogva magához húzott. Egyre lejjebb vándorolt tenyere, majd a fenekemnél megállt. Ujjaimat végigszántottam selymes, puha hajában. Felemelt, és az asztal felé cipelt. Letett oda, ahol az előbb ő ült és lesöpört mindent, ami az utunkba került volna. Hajammal játszadozott. Ajkai puhák voltak, lágyan csókolt. Kezei a pólóm alá tévedtek, s csípőmet kezdte simogatni.Egyre feljebb haladt, míg melltartómba nem ütközött. Kikapcsolta a csatokat, s visszatért felsőm aljára. Szétváltak ajkaink, míg lehúzta rólam a ruhadarabot. A melltartóm már magától csúszott le vállamról. Pár pillanatig csak állt, és bámult. Szégyellősen takartam el magam.
-Valami. Valami baj van? - suttogtam szinte. Megrázta fejét, és szemeimbe nézett.
-Ez szép halál lesz - válaszolta viccesen, majd egy kaján vigyort mutatott. Közelebb jött ismét, és csókolni kezdett. Kezemmel végigsimítottam kidolgozott hasán, majd szinte letéptem róla a textilt. Nyelve bejutásért könyörgött, amit szinte azonnal megadtam neki. Teljesen beleélte magát ő is, és én is. Elfeledkeztem a tervről. Leugrottam az asztalról, s tolni kezdtem az ágy felé. Rálöktem a matracra, majd lovagló pózban ültem rá. Nadrágom kezdett engem, majd később őt is zavarni. Eddig szinte végig csukva voltak szemeim, s nem néztem végig rajta.
-Te szent szűz - csusszant ki számon, amikor megpillantottam hasát, mellkasát, majd arcát. Kezeit fenekem alá tette, s egyetlen lendülettel magára lökött.Lehúzta bőr leggingsemet, majd átdobott az ágy másik felébe. Felállt, s levette magáról világosbarna pamutnadrágját, majd szinte rám ugrott. Szívem egyre hevesebben vert, szinte már a torkomban éreztem. Ő az első, akivel nem pénzért fekszem össze.

Bugyimba kapaszkodva távolodott el tőlem. Szívem össze-vissza kalapált, s szemeibe nézve szinte megsemmisültem. Haja csapzott volt, homlokán izzadságcseppek csordogáltak végig.
-Biztos akarod? 
-Mi? - kérdeztem vissza, szinte azonnal. Légvételem megakadt, s éreztem valamit. Valami nagyon nem jót. Szemeim szúrtak, kezeim-lábaim zsibbadtak, miközben arcomat próbáltam takarni. 
-Reb, minden rendben? 
-Miért kell ilyen kedvesnek lenned velem!? Miért kérdezted meg ezt is? Mióta itt vagy, csupa szeretetet adtál. Miért? - szöktek könnyek látószervembe. Alig láttam valamit a sós, maró cseppektől. Mellém feküdt, s gondoskodóan átölelt. Hajamat simogatta, miközben pici puszikat nyomott arcomra.
-Látod? Ezt mondom! Kedves vagy! Folyton mosolyogsz! Hogy lehettek ti Harolddal barátok?!
-Régóta ismerem őt. Kiskorunk óta  legjobb barátok vagyunk - mondta.- Sose hagyott cserben. Mindig megvédett, segített. Aztán elkezdtem edzeni én is. Fel akartam adni, de nem hagyta. Ott volt mindig mellettem. 
-De, hogy bírtad a viselkedését megtűrni? Úgy értem, ezt az erőszakos, őrült énjét? - küszködtem immáron könnyeimmel.
-Megtanultam kezelni - fejezte be, majd ismét mosolygott. Csókot nyomott számra, kikászálódott az ágyból, felvette nadrágját majd felsőjét és elhagyta a szobát.

Kisírt szemekkel ültem fel az ágyon. Megtanulta kezelni? Ezt, hogy lehet megtanulni? Vagy egyáltalán megszokni?! Egyre zavarosabb minden. Holnap születésnapom van. Bárcsak megoldódna jó pár dolog az életemben. A papír! Itt hagyta a papírt!
Ügyetlenül, csapkodva ugrottam le az ágyról. Az első léptemnél úgy ahogy voltam összeestem. Egy szúrós, hideg tárgy állt bele talpamba.
-Komolyan?! Máshogy nem tudtam volna észrevenni a kibaszott kulcsot? - emeltem kezeimet magasba. Megráztam fejemet, s óvatosan felálltam a padlóról. Elbotorkáltam az asztalhoz, s kezembe vettem a köteget.

Ezt kellett a titkos fióka rejteni? Elszámolások a dolgozók pénzéről? Azt hittem megtudok valamit Felipéről, Charlieról, vagy Haroldról. Erre? Elza pénze, meg a többieké. Felkaptam magamra egy pólót, és a nadrágom zsebébe mélyesztettem a kulcsot. Kinyitottam magam előtt az ajtót, majd a lépcső felé indultam el.
-Liam! Merre vagy? - kiáltottam fel félhangosan, már a lépcső felénél járva.
-Játszok. Mondjad!? - kiáltott vissza. A tv felé indultam, majd helyet foglaltam mellette. Az eddig kezemben szorongatott papírokat kezdtem bámulni.
-Az asztalon hagytad - tettem ölébe. Lenézett rá, majd rám pillantott. Gyorsan közelebb Húzódott, hogy véletlenül se maradjon le arról, ami a tv-ben játszódik.
-Köszönöm Reb - adott puszit szám sarkába, majd ismét a képernyőt bámulta. Csörtetés, s ideges dobbantások zaja hallatszott hátunk mögül.
-Ezt komolyan nem hiszem el! - rikácsolt fel Lotte. Szinte egyszerre kaptuk hátra fejünket. Felháborodva indult meg felénk, kikapcsolta a tv-t, és elénk állt.
-Valami gond van Sharlotte? - tette le a konzolt a kezéből Liam. Tekintetét váltogatta rajtunk, mint a keselyű, mikor döntenie kell, ki legyen az áldozata.
-Van! Ó, de még mennyire van! Méghozzá Ő! - tűzött ki célpontjának engem. Pupilláim kitágultak, s én is magamra kezdtem mutogatni. Mély levegőt vettem, majd lehunytam szemeim.
-Ha már megint azt akarod nekem mondani, hogy egy árvaházból kihozott ribanc vagyok, köszönöm, nem kérek belőle - feleltem olyan higgadtam, amennyire csak lehetett. Visszagondolva a legutolsó taxis balhéra, már semmin nem csodálkoznék.
-Pedig kis anyám, megérdemelnéd, hogy minden nap a fejedhez vágják! Először Haroldra nyomulsz rá, utána Liamre. Egy kétszínű dög vagy Rebecca! - sipákolta. A mellettem ülő fiú homlokát dörzsölve bámulta a földet. Szaporán kapkodtam a levegőt, de ez sem segített, hogy elkerüljem azt, hogy az a bizonyos bomba kirobbanjon.
-Ezt pont te mondod? Pont te, aki az egyik percben viccelődik velem, a másikban meg a pokolba kíván?! Te mégis mit csinálsz Harolddal? A nyakán lógsz állandóan! Elnézést, hogy elraboltak, és megmentett! Gondolkozz már el néha a dolgokon Sharlotte - dőltek a szavak a számból. Az asztalt majdnem felborítva ugrottam fel. Szemeit szűk résnyire húzta, s zihálva bámult engem.
-Elég legyen lányok! - kiáltott fel Liam. Sharlotte ügyet sem vetett a fiú felszólalására, tovább folytatta az elkezdett tervét.
-Az a dolgunk, hogy ezt csináljuk! De te? Még arra is rámászol, akire nem kell - nézett szúrós szemekkel Liamre. A kedves, aranyos, gondoskodó, s nyugodt fiúból, hirtelen vált egy vadonélő ragadozó, aki a kiválasztott prédáért harcol. Felállt, s ismét üvölteni kezdett:
-Elég legyen! Befejeznétek? - mondta a végét elhaló hangon. Nagyot sóhajtva ült vissza előző helyére. Eddig tartott nagy dühe. Bölcsen, és okosan hagyta ránk az ügyet inkább. Mint akikre senki és semmi nem lenne hatással űztük tovább egymás vérszívását.
-Elegem van belőled! Folyamatosan elveszel minden jó pasit előlünk! Önző picsa vagy! - hisztizett tovább. Egyre inkább ment át sajnálkozásba, mint szemrehányásba.
-Ezt nem hiszem el - fogta meg ismét fejét nevetve a fiú. Próbáltam mindkettőjükre figyelni, s összpontosítani is, hogy Lotte ne higgye azt, hogy neki van igaza, de másrészről, untam. Untam ezt a folytonos ordítását, és Liamet is kezdtem sajnálni. Halkan süppedtem el inkább a bőrkanapé egyik szegletébe, s temettem tenyerembe arcomat.
-Tudod mit Sharlotte? Legyen neked igazad. És tudod mit? Nem érdekel. Csinálj amit akarsz. És tudni szeretnéd mi történt köztünk Liammel? Semmi. Boldog vagy? - tettem szét kezeimet, s mélyen néztem íriszeibe. A szürke árnyalatai szinte eltűntek hatalmas szembogara takarása végett.
-Gondolom azért csókolt szájon, mert nem történt semmi. Ugye Reb? - mondta ki teli szarkazmussal és gúnnyal nevemet.
-Egy kibaszott papírt hoztam ide neki, ne idegesíts már! Úgy viselkedsz mint egy óvodás! De tudod mit? Ha már így belejöttél, mondjad nyugodtan, hallgatlak. Legyünk most túl rajta - idegesítette őt, hogy unom őt. Hisztizve, csapkodva, trappolva állt tovább. Mindketten megilletődve néztünk magunk elé. Liam felém fordult s engem bámult.
-Mondjad - vetettem felé idegesen.
-Szerinted visszajön még, vagy visszakapcsolhatom a tv-t!? - kérdezte félénken, majd elröhögtem magam.
-Szerintem bújj el! A végén rád szól, hogy belezúgtál a konzolba, és elhordja minden csitrinek. Óvatosan vele! - mondtam teli szarkazmussal. Felnevetett és megsimogatta vállam. Visszakapcsolta a játékot, és felém nyújtotta a másik kütyüt.
-Gyere, gondolom unatkozol - mosolygott, s pár másodperc gondolkozás után, elvettem tőle. Forgattam jobbra-balra, de nem tudtam mit kezdeni vele. - Nem játszottál még ilyennel, ugye?
-Nem nagyon - görnyedtem össze, s nyögtem ki kínosan a szavakat.
-Gyere, megmutatom hogy kell - vette ki kezemből,s magyarázni kezdte, melyik gombbal mit csinálok, én pedig, mint a jó diák hallgattam mesteremet.

19 megjegyzés:

  1. Szia! :)
    Nagyon, de nagyon tetszett ez a rész, és Liam olyan aranyos és kedves. De Sharlotte egy egy..inkább magam tartom a véleményemet róla. Nagyon, de nagyon, várom a következő részt, és IMÁDOM ezt a blogot. Nagyon jó író vagy. ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia SkyShine!:)
      Annyira jól estek szavaid! Elnyerted a legmeghatóbb kommentért járó díjat! Köszönöm!♥
      N.xoxo

      Törlés
  2. nagyon tetszik! várom a következőt :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszik!
      Maradj velem a jövőhéten is!c:
      N.xoxo

      Törlés
  3. Hosszabb részeket nem tudnál hozni?:D Beleőrülök egy hétbe....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ennél hosszabbat?
      Tudjátok, én nem az a fajta blogger vagyok, aki megír egy részt, s egyből írja tovább. Nem nem. Nekem a fejemben megvan a csattanó, az utolsó mondat. Azután képtelen lennék továbbírni, értitek? Ezért ilyen "rövidek" a részek.:)
      N.xx

      Törlés
  4. Úristeen..*..* Ez fenomén volt, valami iszonyú tehetséges blogger vagy!!

    VálaszTörlés
  5. Ohh...hülye hosszú hétvége, teljesen összezavarodtam s csak ma jutott eszembe hogy Bitches nap volt tagnap! :))
    Na de a lényeg, hogy jó lett! Csak azt kívánom, hogy minél hamarabb jöjjön vissza Harry!! :DD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ne is mondd! Én is bekavarodtam! Még jó, hogy anya szólt, hogy szombat van.:DD
      Nyugi, nemsokára visszatér! Pár rész és újra itt lesz velünk Harold! Vajon, Becca és a többiek, hogy fogadják? Maradj itt, és kiderül!:33
      Niko.xoxo

      Törlés
  6. Ahw. Harryt akarom. Most xdd egyébként jó rész lett xxx

    VálaszTörlés
  7. Ezt ki kellene adni könyvben.Nagyon eredeti.:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Aomine Daiki!
      Nagyon-nagyon aranyos vagy, de! Ahhoz, hogy valamiből könyv szülessen, nem hiszem, hogy bármelyik kiadó felvállalná,egy tizenéves firkantását! Viszont, nagyon jól esett amit írtál, de hidd el! Ez a blog megmarad az Internet világának, s lakóinak!(:
      Niko.xox
      P. S. Tetszik a neved!c:

      Törlés