2014. április 19., szombat

Nyolcadik

Sziasztok bébik! Elérkeztünk a nyolcadik részhez is, amiben vár minket pár meglepetés, fordulat. Egyre többen és többen vagyunk itt, s a csoportban is. Itt 62-en, ott 45-en. Köszönök nektek mindent, de most nem tudok mit írni. Szeretlek titeket. Jó olvasást. Szép tavaszi szünetet, sok locsolkodót, vagy csináljátok azt amit én. Bújjatok el az ünnep elől! Bye. Niko.xoxo


Az esőcseppek kopogása a verandán, a meleg tej, a halványan pislákoló konyhai lámpa. A halottak csak úgy feküdtek szerteszét körülöttem álmomban. Szörnyű, leírhatatlan érzés fog el, amint visszagondolok minden pillanatra. Az utolsó kortyokat folyatva torkomon indultam meg a mosogató felé. Az acélból készült csap alá óvatosan tettem be a bögrét, hogy még véletlenül se keltsek fel egy árva lelket sem. Csupasz talpamat kapkodva tötyögtem végig a szobámhoz visszavezető úton. Egy másik párnát elővéve az ágy túlsó végébe hajtottam le fejemet ismét, hogy aludjak. Koktélom sikeresen bevált, pillanatokon belül az agyam nem akart se gondolkozni, se zakatolni.

Néhány félholt ember kapkod a lábam után. Félek tőlük. Futok a lövő alak felé, míg a lelőtt a halál markában fetreng már. Elkap engem, és a tűzből kifelé, egy barátságosabb környezetbe hurcol. Már nem annyira aggódom. Ismét lőnek, de most nem az, aki az előbb. Érzem a jelenlétét, amitől a hasam is összerándul. Követni tudom a golyó útját, egyenesen a mellettem álló mellkasáig. Kezét automatikusan a megsebzett helyre kapja, majd hirtelen térdeire rogy. Mellé ugrok, miközben könnyeimmel küszködök megint. Érzelmi kötelék van köztünk. Szorosan magamhoz húzom akaratomon kívül, míg végül engem is meglő. Együtt borultunk élettelenül a talajra.

Ismét a fojtogató érzés, és a sírás egyvelegére keltem fel.
-A picsába már! - csaptam hisztisen az ágyra. Könnyeim arcomat áztatták, amint a képkockákat elevenítettem fel lelki szemeim előtt. Lehetetlennek tűnik, hogy egyedül aludjak ma este. Levágtam magamról a takarómat majd szinte kiugrottam a meleg ágyból. Most kivel aludjak? Stacia utál mással aludni, ahogy Sharlotte is. Egy lehetőségem maradt.

A hatalmas ajtó nyikorogva nyílt ki előttem. A bent szuszogó szinte meg se moccant a hangok hallatán. Óvatosan visszahajtottam, majd lenyomva a kilincset visszazártam. A sötétben tapogatózva szerencsére nem vágtam be semmibe se a sípcsontom, se a kis lábujjamat se semmimet. Nagy nehezen kitapogatva megtaláltam az ágy sarkát, majd a szélén végighúzva ujjamat értem el a végéig. A paplant arrébb löktem, majd az addig ott fekvő mellé kuporodtam. Felhorkantva fordult át felém, karjával lendítve egy óriásit. Megérezve apró testemet tapogatózni kezdett, és hirtelen magához vont. Mély levegőt vett, majd ismét horkolni kezdett. Eddig a rémálmok, most a horkolás. Úgy éreztem magamat ölelésében, mint amikor valaki átöleli a plüssmaciját. Lábával magához húzott még jobban, még közelebb magához. Kezemmel átkaroltam őt derekánál, amitől pár pillanatra abbahagyta hangos -jó hangos- szuszogását. Szemhéjamat egyre nehezebbnek éreztem. Egyenletes szívverése megnyugtatott engem is, kölnijének illata pedig beköltözött orromba, ami kábult mosolygás közepette altatott el.

-Becca. Becca! - ébresztgetett egy kómás hang. Kezemet szememhez emeltem.
-Mi van? - morogtam vissza. Megköszörülte torkát, majd hozzám szólt.
-Mi a fenét keresel itt? - kérdezte tőlem halkan. Szemeim kipattantak, de nem láttam sokat. Kintről szinte csak a hold fénye szűrődött be.
-Sajnálom, rosszat álmodtam. Tényleg, sajnálom.Megyek.
-Ne! Vagyis, maradj nyugodtan. Mit álmodtál? - fogtam meg karomat és magához húzott.
-Szörnyű volt. Mindenhol halottak, engem megmentettek, aztán a megmentőmet megölték, végül engem is. Nagyon féltem - bújtam mellkasához. Hátamat simogatta, miközben egy puszit adott arcomra.
-Semmi baj. De most már próbálj meg aludni, jó? - búgta rekedtes hangján fülembe. A hatalmas csomótól szinte nyelni nem tudtam.
-Köszönöm Harold.
-Micsodát?
-Hogy megmentettél.

***

A nap melege szinte égette hasamat. Hajam reggelre kibújt a hajgumiból és a párnán terült szét. Kinyújtottam kezemet, majd lábaimat is, eközben óriásit ásítva. Tapogatózni kezdtem a mellettem fekvőért, de kezem egy árva lélekbe sem botlott. Megdörzsöltem szememet, s hunyorogva mértem fel a terepet. Sehol senki. Felültem az ágy szélére, lehúztam felcsúszódott toppomat,majd az ajtó felé indultam el. Ahogy kinyitottam egy vadidegen állt előttem.
-KI AZ ISTENVERTE VAGY TE? - ordítottam el magam, amint kezét felém nyújtotta.
-Szia neked is Reb - nézett rám, mint egy őrültre.
-Senki sem hív így - álltam még mindig megszeppenve előtte. Felém indult, én pedig abban az ütemben lépkedtem hátrafelé. Megbotlottam Harold székébe amibe szinte azonnal belezuhantam.
-Liam vagyok - mosolygott mutatványomon. Megállt előttem, és ismét felém nyújtotta kezét.
-Tudod a nevem - bólintottam és "bemutatkoztam" én is.
-Hogy aludtál? - kérdezett engem egy vigyorral az arcán. Szemöldököm homlokomra szaladt. Ki ez, és miért kérdezi meg, hogy hogy aludtam?!
-He? - nyögtem ki mégiscsak valamit. Nevetni kezdett, majd hátat fordított és ujjával mutogatni kezdett, hogy menjek utána. Kiszálltam a karosszékből és követni kezdtem őt. Izomtrikója tökéletesen megmutatta kidolgozott hátát és karját is. Fullcapje eltakarta haját, és nem értem miért nem veszi le a házban. Zsebre vágott kézzel sétált előttem. Barna csőszárúja makulátlan volt, bakancsával együtt. Leültetett a konyhába, ahol már Stac és Lotte várt minket. Kérdőn néztek rám, majd a férfira. Vállat vontam, mert fogalmam sincs ki ő, honnan jött, és főleg, hogy miért.
-Sziasztok lányok - köszöntött minket miközben széttárta kezét. Mint aki verekedni készül, öklével tenyerét kezdte ütögetni. Halkan figyeltük őt. Várt pár másodpercet, majd folytatta.- Gondolom fogalmatok sincs ki vagyok én.
-Ezt eltaláltad! - szólalt meg Lotte, miközben végigmérte a férfit. Ismét mosolygott, majd folytatta.
-Liam vagyok, Harry barátja. Vagyis, Harold barátja. Fogadni merek rá, hogy az egyetlen -mondta-, és egyben a legjobb.
-Miért vagy itt? És hol van Ő? - tettem fel a kérdéseket, amik már kínoztak. Sharlotte szinte ölni tudott volna a tekintetével, amit felém küldött. Megráztam a fejem, és ismét Liamre figyeltem.
-Ezt szeretném nektek elmondani. Haroldnak el kellett utaznia, hogy elintézzen pár dolgot. Addig pedig megkért, hogy figyeljek rátok. Szóval! Ismerkedjünk össze egy picit - húzott ki utolsó szava után egy széket, és helyet foglalt.
-Szerintem mindent tudsz rólunk - néztem rá hunyorogva.
-Jó. Akkor azt mondom megkérdezhetitek azt, amire kíváncsiak vagytok.
-Mennünk kell ez idő alatt dolgozni? - kérdeztem azonnal. Elfáradtam. Aludni akarok nyugodtan. Enni, inni, majd visszafeküdni. Nevetni, megnézni egy jó filmet. Kifeküdni a kertbe és olvasni. Mióta itt vagyok nem olvastam semmit.
-Ami azt illeti nem. Harold azt mondta amíg nincs itt, sehova nem kell mennetek, de nem is mehettek - bólintott, majd amint e mondata elhangzott, mindhárman felugrottunk székükről és a konyhában lévő ajtóhoz szaladtunk.

Gyönyörű idő van. A nap fényesen süt és a szellő is néha-néha belekap hajunkba. Igencsak a tavasz végét járjuk már, ami azt jelenti május vége van. Londonban legtöbbször az időjárás egyhangú, de az elmúlt években egyre jobban kirajzolódik a tavasz, a nyár, az ősz és a tél.
-Szerintetek keddre visszaér? - kérdeztem meg őket. Mindketten szinte egyszerre megvonták vállukat, és tovább pihentek a fűben. Értelmes válasz lányok.
-Jó pasi - jelentette ki Lotte félvállról. Testvére helyeslően bólogatott, én pedig csak hallgattam. Valami nincs rendben. Valami történik, amiről nem akarják, hogy tudjunk. Felkeltem a pázsitról és a házba indultam be. A konyhában sürgő-forgó emberek kedves szavakkal köszöntöttek, majd asztalhoz ültettek.
-Mit hozhatok Miss? - mosolygott rám Elza, miközben gyönyörű babarózsaszín tulipánokat tett vízbe.
-Egy forró kávé jólesne! - feleltem. Igazított még egyet a virágcsokron, majd eltűnt a konyhában.
Kezem a terítőt gyűrögette, miközben az asztalt díszítő csodát bámultam. Az asztallal szemben lévő ablak elegendő fényt adott ahhoz, hogy ne pusztuljon el.
Az őszülő nő egy csészével a kezében jelent meg az ajtóban. Letette elém, majd ő is a tulipánt kezdte nézni.
-Hoztam egy kis csipegetni valót is. Gondoltam jól fog esni az italához - mosolygott majd rám kedvesen.
-Köszönöm, tényleg jól esik. Tudta, hogy ha valakitől egy csokor piros tulipánt kap, az az örök szerelem jelképe? - fújtam meg a csésze tartalmát. Szemem sarkából láttam meglepődöttségét, ami mosolyra késztetett.
-Nem kisasszony - rázta meg fejét. Már megint ez.
-Elza! Kérem, ne hívjon kisasszonynak! Becca, vagy Rebecca!
-Re-rendben van, Rebecca. Megbocsásson - hajtotta meg magát előttem, majd eltűnt. Letettem a faasztalra csészémet, és a mellérakott kekszet kezdtem majszolni. A fahéjas-narancsos finomság tökéletesen omlós volt, ami kellemes érzést nyújtott ízlelőbimbóimnak.
-Szia Reb - jött be Liam az étkezőbe, majd amint meglátta az előttem gőzölgő energiát felcsillant a szeme.
-Először is, senki nem hív így. Másodszor pedig. Kérsz kávét!?
-Ha már megkínálsz vele, akkor igen - mosolygott s helyet foglalt mellettem. Szóltam ismét Elzának, hogy a mellettem ülő is kérne egy adagot. Bólintott s pár percen belül Liam elé is egy fekete csészét helyezett. A fiú tisztelettudóan köszönte meg, majd kortyolt bele.
-Az a rohadt sapka miért van folyton a fejeden? Bent vagy a házba, vedd már le - néztem feje búbjára majd szemébe.
-Igaza volt Haroldnak - mondta, miközben ölébe tette sárga-fekete sapkáját.
-Miben?
-Anyáskodó vagy.
-Kétlem, hogy ezt Ő mondta volna.
-Igazad van. Tényleg nem Ő mondta. De attól még az vagy - nyújtotta rám nyelvét s vigyorgó arccal fogyasztotta el hosszúját.

8 megjegyzés:

  1. Juuuk nagyon jó lett.És és és benne van Liam yuuuuuuuuuu.Nagyon imádom ezt a blogot el kell hogy mondjam ^^Várom a folytatást ami..mikor jön? :)

    VálaszTörlés
  2. Végre eltudtam olvasni!! :DD
    Nagyon jó lett (mint mindig)!!! :) S most, még egy hét várakozás...:D

    VálaszTörlés
  3. Waaah isteni! Nem illik ez jelző egy történethez de ez ISTENI! (megtaláltad a díjamat? - ha nem akkor itt megtalálod: www.story-of-our-life-7.blogspot.com)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Megtaláltam a díjadat igen, de ahj. Sok van, és na.:c érted.:S de attól még imádlak, bár nem tudom ki vagy c': ♥
      N.xx

      Törlés