2014. július 30., szerda

Tizenkilencedik

Heyo emberek, és egyéb állatfajok, akik idetévedtek! Köszönök mindent, a 135 olvasót, a kattintásokat. Nagyon örülök annak, hogy egyre hosszabb hozzászólások születnek, egyre jobban tudjátok kifejezni a véleményeteket az aktuális részről! Tudom, hogy vannak -nem kevesen- , akik nem szívlelik a blogomat, a történetet, az írásképemet, vagy alapból engem, de MOST ITT megkérem őket, hogy intelligensen tegyék meg, problémájukat kifejtve. Elfogadom a kritikákat, HA ÉPÍTŐ, és Uram bocsáss' nem azt írja, hogy: "szar szarral vegyítve.,". Sajnos igen, ezt szóról-szóra idéztem. Lényeg! Köszönöm, hogy itt vagytok nekem!:) Jó olvasást! Niko.xoxo


P.S. A zene ajánlott!


Utoljára nyomtuk meg lift gombját, s utoljára néztem meg magam a torz tükörben. Kicsit lehangoló itt hagyni ezt a fényűző helyet. Mikor leértünk az aulába, hagytam, hogy kijelentkezzen, addig én leültem a hely közepén lévő kanapék egyikére. Olyan érzés volt ránézni a recepciónál állóra, mint két éve. Nosztalgiázva gondoltam vissza a pult meleg fa borítására, és a padló hideg tört fehér kövére. Az ülések puha zöld színű huzatára, és a barna díszpárnákra. Harold régi piros kockás ingére s fekete farmerjára. Sittes sapkájára , ami minden kilógó tincsét takarta.


Arcom előtt integetett, hogy térjek vissza ebbe az idősíkba. Hangosan köszönt rá a recepciósra, majd mindketten egyszerre léptünk ki az ajtókon. Épp a telepjáró csomagtartóját pakolta meg az egyik itt dolgozó, majd mikor kész lett, visszasétált mellénk. Harold némi borravalót adott neki, majd eltűnt az épületben. Sóhajtva szálltam be az anyósülésre és csuktam be magamra az ajtót. Helyet foglalt mellettem Ő is, majd beindította a motort.



[{~ZENE~}]
-Remélem, hogy azért jó tizenkilencedik születésnapod volt, Becca.
-Igen, nagyon élveztem köszönöm - mondtam, de ahogy láttam, nem igazán érdekelte a válaszom. Állandóan a visszapillantó tükröt bámulta, s össze-vissza váltotta a sebességeket. Egyre szaporábban vette a levegőt, s egyre durvábban markolta meg a kormányt. Szemem az oldalsó tükörre tévedt, amiben megláttam azt, amire még számítani se akartam. -Harold, mi történik?
-A hotel óta követ minket. Nem lesz semmi baj, nyugodj meg! - mondta, de még ő sem akarta elhinni amit mond. Hangja remegett az adrenalinlökettől, és ismét a kuplung után nyúlt.
-Harold, ez Felipe! - sipákoltam, s kezdtem én is szorongni. Körmeimet rágtam, vagy éppen a műszerfalat karmolásztam. Nem mertem ismét ránézni az autóra. A mellettem ülőt figyeltem, aki próbált mindenhova figyelni.
-Baszki. Húzd le a fejed! Most! - kapott felém, és  combomba vágta az arcomat. Kitört belőlem a sírás, és visszagondoltam arra, hogy az első találkozásunknál mit művelt velem. Lövéseket hallottam, amitől ösztönöset kaptam füleimhez. Harold jobbra-balra kanyarodott, amitől én is rázkódtam. Nekicsapódtam az ajtónak is, amit eddig is fájó fejem bánt.  Hátamon tartotta kezét, miközben szitkozódva nyomta tövig a gázt.

-Harold mit csinálsz? - sikítoztam, mikor felnéztem rá. Az utat nézte, miközben a kesztyűtartóban kezdett matatni, majd hirtelen a kezeimbe adott egy hideg tárgyat. Hatalmasat sikítottam, amikor megláttam, hogy egy fegyvert bízott rám. - Mi a francot kezdjek ezzel? Soha nem volt még ilyen a kezembe!
-Figyelj rám! Nézz rám Rebecca! - ordított rám. Letöröltem könnyeimet, s nagy sóhaj mellett néztem rá. - Teljes tár van benne. Hat lövésed van, oké?
-De, hogy a halálba lőjek? Sose csináltam még ilyet! - mutogattam neki. Kivette a kezemből, meghúzott egy pöcköt, majd visszaadta. Szemeim tágra nyílva bámulták az eszközt.
-Lényeg, hogy próbáld a szélvédőt lőni! - mondta, majd megnyomott egy gombot, amitől szétnyílt a tetőablak.
-MI VAN? Itt lőjek ki? Eszednél vagy?!
-Ha nem akarsz egy kurva autóban meghalni, igen, ott lősz ki! - visongott, majd kezemnél fogva felállított. Egyik lábammal az ő ülésén térdeltem, másikkal az enyémen, és kihajoltam. A szél sebesen tépte a hajam, és fájt nyitva tartani szemgolyóimat. Kitettem mindkét kezemet, s mindkét tenyeremet a markolatra pakoltam. Láttam a sofőrt, Ő volt az. Mellette ült egy férfi, nem láttam ki ő. Összeszedtem magam, és feléjük tartottam a pisztolyt. Sikítva, csukott szemekkel adtam le az első lövést, ami sikeresen a földbe ment. - Nézd is, hogy mit lősz! Próbáld meg még egyszer! Húzd hátra megint a ravaszt!
Azt tettem amit mondott. Egyik szememet csukva tartottam, és próbáltam becélozni a vezetőt. Ismét leadtam egy lövést. Nevetve nézte végig, hogy a motorháztetőn áthatolt a golyó.
-Rohadj meg! - ordítottam, majd ismét puffantottam egyet. Ez sem talált el senkit, és semmit. Harold megfogta a derekamat, és visszahúzott.

-Figyelj már oda! Közben téged is céloznak! Gyere vezess, és add oda azt a szart! - vette a kezemből, és a kormányhoz lökött. Visítva közöltem vele, hogy éppen annyira tudok vezetni mint lőni is. Gyorstalpalót adott a fék-gáz-kuplung elhelyezkedéséről, majd ő vette fel azt a pózba, amilyenbe én voltam az előbb. Próbáltam az útra figyelni, és próbáltam leküzdeni a bennem feltörni készülő sokkhatást, és ájulást. Egyre gyorsabban mentem, amikor egy kamion állt be elém. A félelem kiült arcomra, miközben elkaptam a kormányt a másik sávba. Az autópályán megszokott volt a négysávos, szerencsémre. Harold lehuppant mellém, majd hihetetlen sebességgel töltötte be golyókat a helyükre. Forgatott rajta egyet, majd visszacsapta azt a helyére. Lehúzta az üveget, és kitette kezét. A visszapillantóban bámulta, hogy mit csinál, majd eleresztette az elsőt. Belenéztem a mellettem lévő fekete borítású tükörbe, és láttam, hogy eltalálta a Felipe mellett ülőt.
-Ezt meg, hogy? Harold! Mi volt ez? - nevettem fel, majd ismét az utat néztem. Kezét az enyémre tette, majd szólt, hogy cseréljünk helyet. Hatalmasat tapostam a gázba, majd felpattantam a helyemről. Harold gyorsan odaült, és továbbhajtott. - Menj be a kamion elé! Akkor nem tud meglőni hátulról!
-Megőrültél? Megadnád neki azt a lehetőséget, hogy mellénk kerüljön, és csak egy jól célzott lövésétől meghaljunk mindketten a  picsába? Gondolkozz!

Ismét a hátranéztem. Nem volt mögöttünk, sem mellettünk. Kérdőn néztem Haroldra, aki minden bizonnyal, tudta, hogy mi történik.
-A testvére volt - húzta féloldalas mosolyra száját. Ha nem tudtam volna, hogy nem, azt hittem volna, hogy egy pszichopata vált belőle. Megszeppenve bámultam magam elé, amint véget ért az autópályának kijelölt útszakasz. Most nem kötött le az, hogy éppen az emberek mit csinálnak itt-ott. Nem érdekelt semmi sem, csak az, hogy választ kapjak végre a kérdéseimre.
-Miért követtek minket? - kérdeztem tőle kimérten. Nem néztem rá, nem volt hozzá undorom.
-Mert őrültek. Mindig többet akarnak, mindig - mondta. Szemem sarkából láttam, ahogy megrázza fejét, majd halkan hümmög egyet. Szarkasztikusan nevettem fel, majd kezdtem vele ordítani.
-Az őrültek NEM csinálnak ilyet! Harold, ne hazudj nekem, főleg ne ilyenek után, mert hányni támad kedvem az előző órától! Nagyon elegem van ebből az egész rohadt helyből, életből, mindenből! Fogd fel, elegem van abból, hogy ki vagyok téve lassan annak is, hogy megöljön valaki azért, mert pikkel rád! Nagyon unom már, hogy egy rohadt kapcsolatom nem lehet, akár baráti, akár szerelmi! Legalább ne hazudj ezek mellé még pluszba! Ki ez a Felipe, és miért támadott le engem még a múltkor, és most is, miért lőtt ránk?! - szakadt ki belőlem minden. Zihálva méregettem őt, és vártam válaszát.
-Először is. Hogy jössz ismét ahhoz, hogy ordíts velem, azok után, hogy már másodszorra mentem meg az életedet ettől az alaktól!? Mikor fogod már fel végre, hogy egy nő számomra három dologra alkalmas?! Elsősorban pénzszerzésre, másodsorban szexre, és végül szendvicskészítésre. Ha nem nyújtod az elsőt, sem a másodikat akkor menj a konyhába, és csinálj sonkás szendvicseket. De! Ameddig hasznodat veszem az első kettőben, semmi közöd SEM az életemhez, SEM a múltamhoz, SEM a titkaimhoz. Mikor érted már  meg végre azt, hogy te nekem, NEM parancsolsz?! - mondta higgadtan, pár szót kihangsúlyozva.
-Utállak - motyogtam, miközben összekulcsoltam karjaimat melleim előtt.
-Utálj, úgy még szexibb vagy - csípett bele a combomba, majd kaján mosollyal vezetett tovább.


20 megjegyzés:

  1. Hello:) nagyon tetszett én elöszőr azt hittem, hogy Charlie van mögöttük és azért ilyen ideges, de ez meg lepetés volt számomra:) a zene is tetszett illet ehhez az üldözős jelenethez:DD várom Harold és Becca kapcsolata:) Szerintem jól írsz, jól fogalmazod meg a szavakat :3 nekem a veszekedős jelenetek az egyik kedvenceim meg amikor utána kedvesek egymásal *-* várom a következő részt:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Annabelth!
      Örülök, hogy tetszett ez a rész és, hogy szerinted jól írok. Nagyon aranyos vagy.:)
      Niko.xoxo

      Törlés
  2. Hali!! Imádom! *-* Nagyon jó lett ez a rész is!!

    VálaszTörlés
  3. 2 kedvenc blogom van. Nem hiszem hogy okoznék ezzel meglepetést de ez az egyik. Csodálatosan fogalmazol és egyszerűen mindent imádok. Remélem hogy ez a csodálatos blog nem fog eltűnni szeptemberre, mert hogy akkor kevesebb ideje van az embernek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is nagyon remélem, hogy ki tudok tartani.:)
      Niko.xoxo

      Törlés
  4. Uhh nagyon jó rèsz lett!!!:)

    VálaszTörlés
  5. Jézusom.Ez nagyon jó volt.Fúúú.Siess a folytatással.Imádom☺

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett Mrs. Payne.:DD
      Niko.xoxo

      Törlés
  6. Wááá...mi volt ez? :O Legelőször meghallgatom a zenét, gondolkozok, mi a francnak ilyen zene egy kocsikázáshoz? Aztán elkezdem olvasni s akkor már rájöttem, hogy üldözős jelenet van. :DD
    Amúgy te csodálatosan írsz!!! Biztos, hogy csak azért írnak ilyeneket, hogy hátha elhiszed, s abba hagyod a blogod, hogy valaki nézzen rá az övére is, s mert irigy!! De ha vannak irigyeid, akkor az azt jelenti, hogy te valamit nagyon jól csinálsz! ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága drága Evelyn!
      Te mindig fel tudod dobni a napjaimat! Szerintem, te vagy az EGYIK olyan olvasóm, akire bármikor számíthatok.c: Köszönöm, hogy mellettem vagy, és másoknak is, akik támogatnak! (L)
      Niko.xoxo

      Törlés
    2. Ez kölcsönös, mert te is feldobod a napjaimat a részekkel! Ez csak természetes, hogy számíthatsz rám, és hogy melletted vagyok, mert te egy iszonyúan tehetséges lány vagy, aki egy fantasztikus blogot ír!! <33 ;)

      Törlés
  7. Nagyon jó rész lett, de ezt már megszokhattuk! :D A zene nagyon illett az üldözős jelenethez! :) Imádtam! ☺ Szerintem jól írsz, jól fogalmazod meg az egész részt! :) Ezek a veszekedős jelentek nagyon jók! Szóval tényleg jól írsz! Ha valaki leszólja akkor irigy mert ilyen jó a blogod. ;)

    Hozd hamar a következő részt! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Kedves, nagyon aranyos vagy!:)
      Niko.xoxo

      Törlés
  8. Hali :)
    Ahh annyira örülök hogy ilyen hamar hoztad is a kövi részt!! Mondtam már hogy imádom ha egy írónak ihletáradata van? :D
    A rész nekem baromira tetszett, a zenével felspékelve pedig tökéletes. Magam elé tudtam képzelni, hogyan száguldoznak és hogy Becca hogyan próbál meg lőni. Nem tudom Harold miből gondolta hogy egy profi mesterlövésszel van dolga, de mindenesetre Rebecca nem magát lőtte le ami azért nem annyira rossz dolog :D
    Én csak annyit nem értettem, hogy Harod hogyan tudta ilen hidegvérrel kinyírni Felipe tesóját :/ De az is lehet, hogy csak kifele mutatja a laza srácot. Hm érdekes. :D
    A végén levő kirohanás nagyon rossz volt :( azt hittem, hogy Harold már kezdi kimutatni az érzéseit (mert tudom hogy vannak!! ;) ) de gonosz volt egy olyan nővel, aki most élt át egy fegyveres autós üldözést, úgy hogy neki is kellett fegyvert rántania méghozzá, hogy nem is tud lőni... Hát ja. Jobban is ismerhetné a nőket! Mit várt? Hogy majd a nyakába ugrik mert gyilkolt?
    Külön örülök ennek a mondatnak: "-Miért követtek minket? - kérdeztem tőle kimérten. Nem néztem rá, nem volt hozzá undorom." reméltem hogy nem fog rögtön lepacsizni egy gyilkossal, és nem fog rögtön 'megbocsátani neki'
    De az utolsó mondat nagyon bejött nekem ;)

    P.s.: Azokról az emberekről akik ilyen paraszt gyerek módon elmélkednek a blogodról, ne vegyél róluk tudomást. Valószínűleg azért nem tudnak olyan dolgot írni ami normális (vagyis ami egy normál kritika olyan részekkel amin nem tetszik nekik) mert a blog túl tökéletes hozzá, és nem tudnak semmit se megnevezni, ami csak kevésbé is rossz lenne. Szóval ne vedd magadra az ilyen emberek írásait, hiszen mi írjuk meg az igazat a történetedről! ;)

    Jó írást és sok puszi: ~An.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :) Örülök ismét ennek a kommentnek.:) Örülök annak, hogy ilyen hosszasan kifejted a véleményed! Arigatou Gozaimasu!
      Niko.xoxo

      Törlés
  9. Eszméletlen jól írsz, imádom a sztorit is! Mikor jön a kövi rész? :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, örülök, hogy tetszik!:)
      Niko.xoxo

      Törlés