2014. augusztus 13., szerda

Huszadik

Elérkeztünk a második x-hez, azaz a huszadik részhez! Nagyon szép köszönöm a temérdek kommentet, a 140 olvasót, a +51.000 megtekintést, hihetetlen számomra, hogy ennyi kattintást megéltünk! Sajnálom a nagy kihagyást, remélem megérte a várakozás! Jó olvasást, szép napot, és használjátok ki még ezt a három hetet a nyárból! Kalandokra, és olvasásra fel! Niko.xoxo

P. S. Ha már jelöltek, hajrá.c: SZAVAZZ >>ITT<<

P.S. #2 Ez a rész egy icikét-picikét hosszabb lett, remélem azért nem baj!c: 


Gyerekkorom óta rosszul veszem a levegőt. Néha szinte elfelejtem ezt az életfeltételt, és figyelmeztetnem kell magam, hogy ez így nem jó. Most is ez történt. Zihálva, és összezavarodva néztem ki a szélvédőn, és vártam, hogy végre hazaérjünk. Nem szóltunk egymáshoz, mióta megmondta, hogy semmi közöm az életéhez. Már hogyne lenne hozzá közöm, mikor belekever folyton! Felipe itt, Felipe ott, Liam mindenhol. Mikor megláttam az ismerős kapukat, egy cseppet megnyugodtam, hogy élve visszaértünk. Végiggurult a bejárón, egészen a bejárati ajtóig, ahol már az egyik dolgozó várt minket, hogy segítsen a bőröndökkel. Pufogtatva szálltam ki a járműből, és martam el Harold fogásából a saját táskámat. Hangosan trappolva indultam befelé, és szagoltam bele az ismerős illatmámorba. Elza mindig kezeskedett a friss virágok létfontosságáról, és arról, hogy az egész ház mindig friss és üde legyen. Végigszáguldottam a lefelé vezető lépcsőn, egyenesen a szobámba. Ahogy minél közelebb értem az ajtómhoz, egyre jobban éreztem a fojtogató sírást, ami pillanatokon belül fog felülkerekedni rajtam. Hisztérikusan vágtam be mögöttem a fakeretes megmentőmet. Hiányzott már a levendula- és a rózsa kevert illata, és maga az egész helyiség. Letettem a szekrény elé csomagomat, majd fáradtan sétáltam át az ágyamhoz. Lassan telepedtem le rá, és kuporodtam oda a falhoz, hogy semmit és senkit ne lássak. Ujjammal a lyukat kezdtem fúrni, és próbáltam lenyugodni. Liam jutott eszembe, amint kinevetett amiatt, hogy hogyan csúfoltak az intézetben, és miként hálózott be engem teljesen. Majd Felipe, és az ő tökéletes mosolya és szemei. Aztán Harold furcsa kisugárzása, amitől úgy érzem, nem csak én vagyok rosszul. A fegyver, amit nemrég a kezeim között tartottam, és céloztam rá egy olyan autóra, amiben két ember is ült. Felipe mégis túlélte Harold lövését, és én mégsem hittem el neki, hogy nem ölte meg. De nem sok jutott ebből az örömből számomra. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen profi lövész, hogy a tükörből nézve is meglő valakit, aki azonnal meghal. Muszáj volt sajnálnom a férfit, aki a halott mellett ült. Undorodtam attól az embertől, aki megmentette az életem. Gyűlöltem őt, azért, amit tett. 

Kezeimet bámultam, miközben testem rázkódott a monoton sírástól. Ebben tartottam azt a gyilkolóeszközt, ami Isten tudja, hány ember halálát okozta már. Az én kezeimben volt. Az enyémben, majd egy gyilkoséban. Szemeimet összeszorítottam, s hajamat téptem, hogy mégis miért kellett erre vetemednem, hogy egy pisztolyt vegyek magamhoz. Még paprika sprayt  sem tartok magamnál nem, hogy egy ilyen dolgot! Próbáltam összeszedni gondolataimat, miközben felültem, és a matrac szélére kászálódtam. Szívem halkan, de öblösen vert egy ütemet,  ami kegyetlenül kényelmetlen volt egész testemnek. Végtagjaim zsibbadtak, ahogy próbáltam nem felbukni a saját lábamban. Hajam még mindig egy fészekhez hasonlított és ez egyre jobban zavart. Csoszogva léptem át a küszöbömet és indultam meg a zuhanyzó felé. Körülnéztem a folyosón, nehogy bárki is lásson ilyen állapotban. Bezártam magam mögött a fehér ajtót, s a tükörbe kezdtem bámulni magam. A sírástól felduzzadtak szemeim, bőröm nyúzott volt ahhoz képest, hogy egy luxushotelban voltam. Lomhán kezdtem lehámozni magamról a ruhadarabokat, hogy végre megérezzem a víz tisztaságát, és lemossam magamról azt a koszos pár órát, amit átéltem. Megnyitottam a zuhanyt, majd mikor beállítottam, sietősen ugrottam be a kádba. Elhúztam a függönyt, és fejem búbjától folyattam magamra a forró nedűt. A pára pillanatok alatt lepte el azt a kis zugot, ahol én voltam. Leguggolva ültem le a felizzott porcelánra, és tettem a zuhanyrózsát a tartóba. A levendulás sampont alaposan masszíroztam a fejbőrömbe, ami talán még a migrénem is megszünteti egy huzamosabb időre. Ismét képek lepték el lelki szemeimet, és vetítette ki elém Felipe kárörvendő mosolyát, amit felém irányított. 

Belebújtam fekete fürdőköntösömbe, és lusta léptekkel mentem vissza a szobámba. Vagy egy kilóval könnyebbnek éreztem magamat, hogy lemostam magamról mindent. Lassan terültem el a puha párnáim között, és csuktam le szemhéjaimat. Próbáltam teljesen lenyugodni, hogy felkészüljek az esti műszakra. Elképzeltem a tenger hűs vizét, ahogy talpamat mossa, a só markáns illatát, a naplementét, a szellő lágyságát, ahogy vizes hajamat szárítja meg. A madarak víg repülését a derűs kék égen, amin egy felhő sincs jelen. A teljes megnyugvás, amire én most szomjaztam. A béke, amit mindig is érezni akartam. A szeretet, amire évek óta vágyok. El akartam képzelni mindezt, hogy milyen lenne. Egy szerető családdal, barátokkal, és szerelemmel, ami az örökkévalóságig szól. Ott akartam lenni, ahol nincs más, csak ezek. Nincsen gyilkolás, bánat, kényszer, sírás, és mindaz, ami most megtörtént. Ott akarok lenni még most is. Csak ott, hogy mindennek vége legyen. Minden kínkeserves dolognak, ami itt folyik. Csak a tenger és az ég egybefolyását szeretném látni, érezni. A föld apró vizes szemcséit a lábujjaim között, és azt, ahogy talpam belemélyed ebbe. Teljes megnyugvás. Erre vágytam csak.

Kinyitottam a szemem, és fájt visszaesni a szobám nyomasztó falai közé. Nagy sóhaj mellett mentem a szekrényhez, hogy valami kényelmesebbet akasszak magamra. Egy barackszínű térdig érő spagettipántos ruhát választottam, amibe pillanatok alatt tudtam belebújni. Elöl kigomboltam a legfelső gombot, hogy mélyebb kivágás legyen melleimnél. Hajam cafatokba omlott nyakamra és ruhámra, s áztatta a textilt. 
Kopogást lehetett hallani ajtóm felől. Tudtam ki az, mégis féltem, hogy mit akarhat még tőlem ezek után. Tenyerem izzadt, térdeim is egyre jobban éreztették velem, hogy nem bírják sokáig. Rátámaszkodtam a székemre, és remegő hangon ejtettem el egy Tessék-et. Harold lépett be, majd zárta be maga után a bejáratot. Ahogy egy lépést tett felém, én meghátráltam egy kicsit. Pillázva néztem rá, majd el a fiókjaim felé.
- Becca, beszélnünk kell.
- Nem mondod? Tudod, legalább egy bocsánatkérés jól esett volna! Harold, pisztolyt nyomtál a kezembe, majd rám bíztad, hogy vezessek, amíg te kinyírod azt a szerencsétlen embert! - kezdtem kicsit félénken, majd egyre több bátorságot éreztem magamban, hogy befejezzem mondataimat. Állkapcsa megfeszült, ahogy arcát oldalra fordította, s lecsukta szemeit. 
- Erről szerettem volna veled beszélni. Rebecca, nem beszélhetsz erről senkinek! - fordult vissza felém, és kimérten közölte velem. Tátva maradt szám, hogy mennyire nem hatja meg a dolog, hogy ennyi empátia nem szorult belé. 
- Te komolyan úgy érzed, hogy nincs megbánni valód? Megöltél egy embert - mondtam neki elhaló hangon. Arckifejezésem szánalmat és undort sugárzott. - Nem tartom magamban! Az embereknek tudniuk kell, hogy milyen szörnyeteg vagy! 

Fújtatva indult ismét felém, amitől ösztönösen nyúltam fejem felé. Elkapta mindkét csuklómat, és a szekrénynek nyomott. Lehelete bőrömön járt táncot, majd tűnt el. Másik kezével az arcom mellett támasztotta meg magát, miközben előttem állt, s ordította arcomba szavait.
- Azt mondtam SENKINEK! - hangsúlyozta ki. Éreztem, hogy  testem összerezzen, és valami borzalmasat érez. Mintha egy kést forgattak volna alhasamban, és mellkasomban. Könnyeim ismét utat törtek maguknak, miközben kinyögtem egy Ígérem-et. Félve nyitottam ki szemhéjamat, és néztem fel rá. Szemei elsötétedve bámultak engem, s száját egyetlen vonalba préselte. Észrevette, hogy a zokogás szélén állok, miatta. Megszeppenve engedett el, és tett egy lépést hátrafelé. Összegörnyedve csúsztam végig a fán, és öleltem magamhoz mindkét térdemet. Hajam eltakarta arcomat, amitől nem látta kifejező tekintetem. Nagy lélegzetvétel után az ajtónak ütközött hátával, majd gyors fordulás után már a szobán kívül volt. Felzokogva ordítottam el magam, majd futottam a takaróm alá.

A pár perccel ezelőtti tengerem oly' távolinak tűnt, mint még soha. Veszett ügynek éreztem az életemet, és minden próbálkozást arra, hogy valamivel jobb legyen. Nem tudom elhinni, hogy Harold ismét kikelt magából, és olyan dolgot vezetett le rajtam, amiről csakis Ő tehet.

A történtek ellenére, nem voltam depressziós. Az intézetben megannyi ilyen fiút-lányt láttam, ahogy a problémáikról beszéltek. Szeretethiány, félelem, önutálat, és magány. A tinédzserek tipikus problémáik, amire már egyből rámondják, hogy ő egy befordult, beteg személy. Én nem voltam szeretethiányos, nem voltam magányos, és nem utáltam magam. Csak, féltem. Kegyetlenül rettegtem attól a személytől, aki már másodszorra mentett meg attól, hogy meghaljak. Attól, akinek köszönhetően van hol laknom, és van kire számítanom. Gyűlöltem őt tettei miatt, de szándékai valamiért mindig jók, és tiszták voltak. Ennél bonyolultabb embert sosem ismertem még, aki védene még a széltől is, viszont még a céltáblát is a fejemre tenné, egy Ide lőj!  feliratú cetlivel. 

Rosszul esett, hogy Stac még nem jött be, hogy megkérdezze, milyen volt a szülinapom, vagy egyáltalán azért, hogy felköszöntsön. Lottétól nem vártam semmit sem, főleg nem az elmúlt pár hét miatt. Nem volt kíváncsi rám senki, még Harold is csak azért jött ide hozzám, hogy megígértesse velem, hogy senkinek sem beszélek az autós üldözésünkről. Csodáltam, hogy egyetlen rendőr sem tűnt fel, hogy rendet teremtsen az autópályán.

Csuklóm vöröslött, tenyeremből pedig szivárgott a vér. A pisztolytól kihólyagosodott felületet idegességemben észre sem vettem, hogy elkapartam, és egy tátongó sebet csináltam saját magamnak. Tágra nyílt pupillákkal néztem kezemet, majd kétségbeesetten szaladtam ki a helységből. Tudtam, hogy a lenti fürdőben nincs semmi olyan, ami segítene rajtam, így a lépcső felé indultam, hogy kezeljem magamat. Végigszaladtam a folyosón, egyenesen Harold fürdőszobájába. Nagyon ritka az az alkalom, amikor ide tévedek be. A tükörben lévő polcokon kutattam ragtapasz után, ami elég kínkeservesen sikerült. Fájt nyitva tartani szemeim, és keresni. Apró szitkozódások mellett értem hozzá valami éleshez és rideghez, amitől azonnal elkaptam ujjbegyem. A hirtelen mozdulatom egy karatecsapáshoz hasonlított, ami az egész szekrény tartalmát a mosdókagylóba vágta. Kikerekedett pillantással néztem azt a káoszt, amit okoztam. Kezeimből folyt a vér, ami eláztatta azokat a dolgokat, amiket levertem. Alkaromba töröltem könnyes orcámat, majd kezembe vettem az egyik pengét, hogy visszategyem a helyére. Léptek elhaló dobogása ütötte meg fülemet, majd az ajtó nyikorgása. Erősen szorította meg a kezemet, majd rántott magával együtt. Hátán izmai megfeszültek, ahogy előttem siklott végig a padlón. Berántott a szobájába, majd magához ölelt. 
- Sajnálom, kérlek Becca, bocsáss meg! Kérlek! - hallottam hangjában a megbánást, és a szomorúságot. Értetlenül álltam karjai között, és próbáltam megérteni hirtelen kirohanását. - Soha többé ne csinálj ilyet! Ígérd meg, hogy soha többé nem bántod magad! - mondta, amikor bevillant, hogy milyen állapotban talált meg a fürdőben. 
- Nem, félreérted! A rohadt pisztolyod miatt hólyagos lett a kezem, amit idegességembe elkapartam, onnan a vér, és csak ragtapaszt kerestem, de mivel egy kiadósat sírtam, semmit sem láttam, ezért lelöktem mindent. Nem akartam öngyilkos lenni! - magyarázkodtam, amit mintha meg se hallott volna, tovább ölelt.
- Nem tudok hinni neked! A kezeden van egy vágás! - mondta - A kezeden van egy órási vágás, a csuklód vörös, és az ujjaid is el vannak vágva! 
Hitetlenkedve löktem el magamtól, és néztem rá én is az emlegetett részre. Dühösen mértem végig az előttem állót, majd ordítva keltem ki magamból:
- Ó, tudni akarod mi történt a csuklómmal? Valami idegbeteg a szekrénynek szegezett. Ó, és a tenyeremmel? Valami vadbarom a kezembe adott egy rohadt pisztolyt! Ó, az ujjaimmal és az alkarommal? Valaki miatt kisírtam az életemet is, és leborítottam a fél polc tartalmát a mosdóba és magamra! Kérdésed van még? Tönkre szeretnéd tenni még ennél is jobban az életem? Kötözz ki valahova, etess meg a sirályokkal, kibírom! Mert Rebecca mindent kibír! Mert Rebecca a megtörhetetlen, szívtelen, buta kis naiv lány, akivel bármit meg lehet csináltatni! Aki mások miatt kerül olyan szituációkba, amiről nem is tehet! Aki anyuci, apuci nélkül nőtt fel, ezért nem kell neki családi hátteret biztosítani! Akit bárki megdughat jó pénzért, és a legundorítóbb ember is az ágyába viheti, ha van pénze. Tudni akarod, hogy milyen? Csak egyszer élnéd át azt, amit én! Csak egyszer tudnád milyen intézetben nevelkedni úgy, hogy nincsenek barátaid, se családod! Úgy felnőni, hogy nincs melletted senki, majd jön egy idióta, aki örökbe fogad és ribancot csinál belőled! Bárcsak, egyszer megtudnád, hogy ÉN, hogy érzem magam a bőrömben! Egyetemre készültem, érted? Pszichológus akartam lenni, hogy segíthessek az olyanokon, amilyen én voltam! De, te. Te jöttél, és felborítottad minden álmomat. Felbolygattad az életem, és egy utolsó senkit csináltál belőlem! Éveken át tanultam, bújtam a könyveket, hogy egyre okosabb legyek, de jöttél és MINDENT elrontottál! A helyedben még akkor sem csodálkoznék, ha tényleg öngyilkos akarnék lenni, mert ez egy tizenkilenc éves, apró lánynak, sok! Sok az, hogy megmentesz, de ezt is csak azért teszed, hogy magadat mentsd! Sok az, hogy egyszer úgy kezelsz mint egy kincset, utána pedig mint egy utolsó szajhával, úgy beszélsz velem! Soha nem válaszolsz egyetlen kérdésre sem, és válasz helyett lehurrogod a fejem. Szerinted ez kinek hiányzik? Amikor igazat mondtál, még akkor sem tudtam hinni neked! Látom, nem ölted meg Felipét. Tudod mennyire örültem mélyen legbelül, hogy nem hazudtál nekem? Erre mit csinálsz? Megölöd a mellette ülőt a szemem láttára! Hasonlítsuk ehhez a mostani helyzetet. Én sem akartam öngyilkos lenni, de nem hiszel nekem. De éljen benned az a látvány, ami ott fogadott téged, és kattogjon rajta az agyad, hogy vajon igazat mondtam-e, vajon tényleg csak az történt amit mondtam, vagy komolyan öngyilkossági kísérlet volt! Legyenek emiatt álmatlan éjszakáid, fájjon már emiatt a fejed! Éld át azt, amit én éltem át az elmúlt hónapban! -szakadt ki belőlem minden egyszerre. Pár lihegés után kezdtem megbánni, de muszáj volt úgy mutatnom, hogy erősebb vagyok ennél. Felhúzott orral fordultam meg, és tettem kezemet az ajtókilincsre, hogy faképnél hagyjam Haroldot. Jobb vállamon éreztem egy meleg kezet, ami lassan húzott hátrafelé. Derekamon éreztem meg ujjait, majd maga felé fordított.
- Sajnálom Becca - simított végig arcomon, majd olyat tett, amire sose számítottam volna egy ilyen kibeszélő  monológ után. 

27 megjegyzés:

  1. Juuuuj de jóóóó! Végre Becca megmondja a tutit!! :)))
    De most a következő részig mit csinálok?! Hogy tudtad itt abbahagyni? :O Meg fog ölni a kíváncsiság, hogy vajon mit csinál Harry! Igaz, hogy sejtem, de te mindig meg tudsz lepni! :)
    Amúgy már csak 3 hét van a suliig? :O Én úgy tudtam 4. :(((

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem, nem kell új részre sokáig várni.c: Vagyis, remélem, nem tudom..határozott vagyok!!!
      És uhm, igen, nagyjából. Szóval élvezze ki mindenki, és nem árt felkészülni a sulira se.c:
      Niko.xoxo

      Törlés
  2. Istenem, itt abba hagyni :( Nagyon jó rész lett! - mint a többi♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, itt abbahagyni.c:
      Ismét örülök, hogy tetszik.:)
      Niko.xoxo

      Törlés
  3. ohhtejóég... nemár...... ... akarom az uj részt akarom az új részt nagyon:3333
    kedvenc blog történet.. ahh favorit minden szempontból..... uramisten....*-*-*-*<33333333333333333333333333333333333333333333333333333333333333333333333333333333333333333333333333333333333333333333333333333kérlek sieess mert nemtudom mitcsinálok.:SS.../neértsdfélre nemvagyok pszchiopata csak... na:D/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt vegyem úgy, hogy fangörcsöd volt az új általam íródott részre?:|
      A sok-sok szívecske vedd úgy, hogy viszonozva van, és köszönöm az igen érzelmes kommentedet! :D (L)
      Niko.xoxo

      Törlés
  4. Most hagytad abba?!? Vétek :D Kövit hamar

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem vétek, csak megtartom az olvasóimat, és próbálok nem minden poént lelőni! D:
      Niko.xoxo

      Törlés
  5. Haliii:)
    Ahh te jó isten!!! Itt abbahagyni??? Bár vagy megöleli vagy megcsókolja Harold...mást nagyon nem tud csinálni :D Na de akkor is! Hihetetlenül jó rész volt, és nem egyáltalán nem bánom ha még jönnek hosszabb részek. ;)
    Megértettem Beccat nagyon sok mindenen kellett keresztül mennie és most még a szeme láttára is megöltek valakit, fegyvert kellett rántania, és megfélemlítik miközben leordítják a fejét. Szóval totálisan megértem a sírós reakciót :/ De ennek ellenére egy kemény lány aki nagyon ritkán robban, de ha robban akkor minden kiszakad belőle. Nagyon szeretem a karakterét.
    Harold....nos őt leütöttem volna egy acélserpenyővel amikor úgy bánt Beccaval, de amikor megölelte és folyton bocsánatot kért, akkor annyira kis cuki volt :3 Én mindent elfelejtettem bármi rosszat is tett valaha az életben ;) Végülis nem tudhatjuk h milyen ember volt Felipe tesója....:DD
    Nagyon-nagyon várom már most a kövi részt pedig épp hogy csak befejeztem xd Szóval hajrááá ;)
    Jó írást és sok puszi: ~An.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Angel!
      Komolyan mondom, annyira felnevettem ezen a kis szösszeneteden, hogy az eszméletlen! Nagyon szeretek hosszú beszámolókat olvasni az adott részről, szóval felettébb örülök, hogy mindig írsz egy ilyet.c: Arigatou!
      Niko.xoxo

      Törlés
  6. Megcsókolta? mondd hogy megcsókolta. miért hagytad itt abba? :( :D Iszonyú jó rész lett, siess a kövivel :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Titok a következő részig. u-u
      Niko.xoxo

      Törlés
  7. Na végre Becca megmondta a tutit! :D De itt abbahagyni :c Imádtam ezt a részt!:) Siess a kövi résszel! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mindenki a végére panaszkodik. x_X Szerintem izgalmas lesz várni.:o
      Niko.xoxo

      Törlés
  8. Neeeeeee most kom hogy itt hagytad abba ???remek rész lett!!!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Deeeeeeeee, komoly, hogy itt hagytam abba.c:
      Örülök a véleményednek! :)
      Niko.xoxo

      Törlés
  9. Szia! Most találtam a blogodra és valami perfekt. Meg fog ölni a kíváncsiság. .. vegig olvastam es ahhh (bocsi telorol irok) imádom a blogod

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Ne, csak azt ne! Éld túl!
      Niko.xoxo

      Törlés
  10. Mikor jon a kovi reeesz??? Ma talaltam meg a blogod es egesz nap ezt olvastaam:3
    Siess a kovivel nagyon varooom*.*

    VálaszTörlés
  11. kovit ����

    VálaszTörlés
  12. Válaszok
    1. Kérlek, vagy valami?
      Az ilyen parancsolgatást nem tolerálom, elnézést.:)
      Niko.xoxo

      Törlés
  13. Haaat hmmmm...ezezez egyszeruen fantasztikus :) imadom :) nagyon nagyon ugyes vagy :) ha tudsz hozzd a kovetkezo részt gyorsan :)) xxxx

    VálaszTörlés
  14. fantasztikus a blod terden allva konyi a reszert

    VálaszTörlés