2014. szeptember 19., péntek

Huszonegyedik

Elérkeztünk ehhez a részhez is, remélem nem azt kapjátok majd, mint amire számítottatok! El sem hiszem, hogy idáig kitartottam, szokásom, hogy feladom a dolgokat, de valahogy ahhoz most nem lenne szívem. Nagyon szeretem ezt a blogot, és az olvasóimat is, akik nem restek nekem visszajelzéseket küldeni, és leírni nekem a véleményüket. Ez az első sikeresebbnek mondható blogom, ahova kaptam már építő kritikákat, amikre nem hisztiztem be, és hagytam abba az egészet, sőt! Inkább átgondoltam és változtattam rajta! Talán ez a kulcsa annak, hogy ennyien kíváncsiak rám! Az igazság az, hogy fogalmam sincs hány részből fog állni az első évad, mivel a történet vázlata már régen kész, csak a kitöltő kis jeleneteken kell dolgoznom. Szóval, lényeg! Köszönöm a 146 olvasót, a több mint 59 ezer megtekintést, és a temérdek kommentet és pipát a részek alatt! A késést nézzétek el nekem ismét, Debrecenbe voltam barátnőmnél, majd Mátrafüreden egy kegyetlen gólyatáborba, majd elkezdődött az iskola, és most hulla vagyok a betegség miatt. Jó olvasást mindenkinek, és sok sikert az idei tanévhez! Niko.xoxo

Egyre közelebb hajolt arcomhoz, s már szemeit csukta be, amikor magamhoz tértem, hogy félrelökjem. Hitetlenkedve bámultam őt, és hátráltam az ajtóhoz. Pillanatokon belül már a folyosón szaladtam és kezdtem ismét könnyezni. Szitkozódva kaptam arcomhoz, és dörzsöltem el a sós cseppeket. Ahogy szobámba értem, rá kellett jönnöm, hogy esteledik, ami azt jelenti, hogy nemsokára be kell szállnom egy taxiba, hogy pénzt keressek, Neki. 

Ismét a Rollingsba indult meg az autó. Mindhárman csöndben bámultuk az utat, és készültünk fel az estére. Fekete bársonyruhám fodrai lapultak combomra, amit idegességemben össze-vissza gyűrtem. Vörösen izzó tűsarkúimba remegtek lábaim, miközben az autó befordult a parkolóba. Szívem majd' kiugrott a helyéről, amikor megláttam, hogy mennyien vannak odabent. Rég voltam már dolgozni, így eléggé kiestem már a mindennapi rutinomból. Kiszálltunk mindhárman a járműből, s a bejárat felé indultunk el. A levegő hűvösebb volt a megszokottnál, így csupasz karjaim libabőrösen díszelegtek. Ahogy beléptünk, az ikrek mintha robotok lennének, azonnal a pulthoz mentek. Mély levegőt vettem, mikor végignéztem a tömegen. Minden korosztályból lehetett arcokat látni, ahogy kiéhezve bámulják a magukat rázó nőket. A pultnál álló lányok felé eredtem, hogy én is igyak valamit, ami nem alkohol. Még mindig szörnyülködve gondolok vissza a Harolddal való iszogatásunk végeredményére. Mire odaértem hozzájuk, felálltak, és a tömegbe furakodtak. Tágra nyílt tekintettel néztem őket, hogy mégis miért ilyen zárkózottak. Mióta hazaértünk, azóta hozzám se szóltak, és levegőnek néznek. Rendeltem magamnak egy alkoholmentes mojitot, majd leültem az egyik kanapéra, hogy elfogyasszam a kért italomat. Unva ütögettem a poharamban a jégdarabokat a szívószálammal, amikor felnéztem az emberekre. Nem voltak új arcok, csak a megszokottak. Néhányan észrevettek engem, és tetőtől-talpig megnéztek maguknak többször is a kelleténél. Szemeim a bejárati ajtóra tapadtak, és arra a személyre, aki belépett rajta. Nem hittem el, hogy Ő az. Torkomban éreztem egy fojtogató érzést, ami egyre gyorsabban tört utat magának egész testemben. Kezeim közül a pohár a földre zuhant, amit a hangosan üvöltő zenének köszönhetően tompa kis zörrenésnek hangzott, amire csak a hozzám közel lévők kapták fel fejüket. Összegörnyedve keltem fel, és kezdtem el a mosdó felé lopakodni, lehetőleg észrevehetetlenül. Haja az égnek emelkedett a zselétől, szemei pedig idegesen cikáztak a teremeben. Száján messziről látszott az a heg, amit Harold okozott neki egykor. Khaki színű ingének ujja tapadt izmos karjaira, lábain pedig fekete farmer takarta el bőrét. Ismét itt van, és úgy érzem nem csak egy sörre tért be. Az utolsó pár métert futva tettem meg, hogy végre bezárkózhassak egy tetszőleges WC fülkébe. Eszeveszett gyorsasággal kezdett agyam zakatolni, hogy hogyan szökhetnék meg innen úgy, hogy ne lásson meg engem. Zihálásom egyre hangosabb lett, s reménykedtem, hogy rajtam kívül ezt senki sem hallja. 
- Becca? - hallottam egy ismerős hangot. Szívem kihagyott egy ütemet, majd próbáltam összeszedni gondolataimat. Karjaimmal öleltem magam, és próbáltam visszatérni ebbe az életbe. Újra Stac csilingelő hangja ütötte meg fülemet.
- Itt van.
- Ki van itt? Becca az Isten szerelmére, a szívfrászt hozod rám! Érthetően mondd már! - sipákolt az ajtó túlsó oldaláról. Szívem éppen készült kiugrani helyéről, és elfutni tőlem jó messzire, ahogy ismét megszólalt saját hangom a fejembe. Felipe.
- Menj oda a mosdó bejárathoz, és nézz ki.
- Oké, itt vagyok. Kit kell keresnem? - tette fel a kérdést, miközben összeszedtem gondolataimat, és visszaemlékeztem öltözékére.
- Khaki ing, fekete farmer, zselézett haj. Látod?
- Azt hiszem.
- Azonnal szólj Sharlottenak! - jutott eszembe, hogy egyikünk még kint van. A következő mondatai lesújtóak voltak. Elkéstünk. Elkéstünk azzal, hogy szóljunk neki, hogy bajban van. Loholva vágódtunk ki az ajtón, és mentünk egyenesen a bejárathoz. Az üvegre tapadva néztük végig, ahogy Lotte kacsintva int nekünk a fekete telepjáró anyósüléséről, majd eltűnik.

Összezuhantam lelkileg. Szavak nem jöttek a számon. Forgott velem a világ, bármerre néztem. Ismét megtörténnek ugyan azok, csak most nem velem? Mit sem sejthet arról, hogy ki mellé ült be, és mit vállalt azzal, hogy egyáltalán szóba elenyedett ezzel az alakkal. Nem voltam olyannyira jóba vele, de most rettegtem, hogy mit fog vele tenni. Kétségbeesetten gondoltam a legrosszabbakra és arra, hogy talán soha nem látjuk őt többé.

Össze kell szednem magam, és minden gondolatomat, tennünk kell valamit ez ellen!
- Rendeltess egy taxit a pultossal, addig én megnézem, hátha látom még, hogy merre mentek! - utasítottam a szőke lányt, amire bólintással reagált, és azonnal elsietett.

Combjaim libabőröztek a hűvös széltől, ami csípősen lengedezett a hely körül. Topogva szaladtam az út széléhez, és néztem jobbra, majd balra, hogy valamiféle nyomokat keressek. Semmi. A fák szokásosan ölelték körbe az utat felülről, s oldalról. Az aszfalton néhol kisebb tócsák álltak, amikbe akárhányszor belehajtott egy autó, kicsapta a járókelőkre a koszos, sáros vizet. Lemondóan szaladtam vissza Stachez, aki már a szórakozóhelyen kívül állt, és kétségbeesetten bámulta a földet, és lábait.
- Nem lesz semmi baja, nyugodj meg! Ő Sharlotte, kemény csaj! Ha kell, szerintem még le is üti Felipét! Nem kell félteni! - simítottam végig kezét, s halványan elmosolyodott rajta. Aggódott testvéréért. Olyanok voltak mint egy tojás. Nem lehet csak vagy ez, vagy az. Ők együtt kerek egészek. Együtt szerethetőek. Sehogy máshogy.

Egy sárgás kopott autó hajtott be a hely parkolójába. Az ablakai feketén csillantak meg az utca lámpáinak fényében, ahogy egyre közelebb ért hozzánk. A sofőr lustán húzta le az ablakát, majd fordult felénk.
- Maguk rendeltek taxit? - kérdezte, hangjából vélve unottan. Bólogatva ugrottunk be a kocsi hátsó ülésére, és diktálta be Stacia a címünket, hogy minél előbb indulhassunk. 

Szívem zakatolt, miközben lábammal vertem a sofőr alatt a padlót. Stacia folyamatosan szorította kezemet, amiből lassan már az utolsó cseppnyi vér is kifutott. Könnyei potyogtak álláról, egyenesen ruhájára és combjára. Sajnáltam őt. Sajnáltam azért, mert az egyetlen családtagja, az ő ikertestvére, legjobb barátnője egy gyilkos pszichopata autójában ül. Ha még egyáltalán ül, vagy legalábbis él. Gyötrelmesen hosszúnak éreztük az utat. Mikor megérkeztünk, Stacia szinte kivágta maga előtt a bejárati ajtót. Üveges tekintettel bámult maga elé, majd egyhelyben leguggolt, és ordítani kezdett. Kis időbe telt, mire kezeim és lábaim egy síkba tudtam korrigálni, de mikor ez sikerült, egyenesen Harold szobája felé loholtam. Kopogás és minden egyéb nélkül csapódtam be szobájába, mint valami atombomba.
- Harold! - szóltam, amikor megláttam Őt az asztalánál ülni, s ahogy elnéztem, valamin nagyon dolgozhatott. Ujjai fürgén jártak notebookjának billentyűzetén, majd amikor rám pillantott, némi düh öntötte el tekintetét.
- Rebecca, mégis mi a francot művelsz itthon? Ki mondta, hogy előbb eljöhetsz? Hol van Stacia és Sharlotte? Ők is itt vannak?! - hadarta el kérdéseit, majd elnézett vállam fölött, s arca pillanatok alatt sápadt le. - Stac, mi történt?
- Elvitte Sharlotte-ot - nyögött fel, majd ismét zokogni kezdett markába. Harold ijedt tekintettel nézett egy darabig a lányra, majd rám. Válaszokat várt. Olyan válaszokat, amiket nem tudtam eldönteni, hogy elmondhatom-e egy harmadik személy előtt is. Mély levegőtt vettem, s rábírtam magam arra, hogy megszólaljak.
- Felipe elvitte Sharlotte-ot, de ő még nem is sejti, hogy mibe keveredett, Stac kiborult, én kiborultam, és ahogy látom, te is elég fehér vagy.

Szó nélkül húzott ki az ágya alól egy fekete sporttáskát, és kezdett bele pakolni. Szekrényéből és fiókjaiból beledobált néhány pólót, alsónadrágot, és nadrágot. Sietősen szaladt az egyik falhoz kifüggesztett festényhez és tolta arrébb, ami alól azonnal felbukkant egy széf. Kíváncsian néztem, hogy mit szed elő belőle, majd amikor megláttam, hogy mi az, megdermedtem.
- Csak azt ne! Kérlek! - suttogtam, majd néhány lépést tettem felé, és megfogtam azt a kezét, amelyikben a fegyvert tartotta.
- Élve szeretnéd őt ismét látni, vagy holtan? Becca, gondolkozz! - szólt kicsit ingerülten, s félretolt az útjából. Könnyes szemekkel néztem, ahogy belekerül a fegyver is a táskába. Nem akartam, hogy még nagyobb bajba keverje magát, mint amilyenbe most is van. Féltettem Őt. Talán jobban, mint Sharlotte-ot. Talán túlságosan is.

Kikerült engem, majd Staciat is, és végigsétált a folyosón. Utána siettem. A konyhában volt, és az alkoholok között kutatott. Végigsimítottam hátán, majd átkulcsoltam kezeimet dereka körül.
- Vigyázz magadra - bújtam hozzá, amilyen szorosan csak tudtam.

Nem tudtam miért féltem annyira, vagy egyáltalán miért kötődök hozzá olyannyira, hogy bármilyen bűnét képes vagyok elfelejteni pillanatok alatt. Pár órával ezelőtt még a fejéhez vágtam mindent, ami legbelül nyomasztott, most pedig mint egy rongybabát, úgy szorítom magamhoz. Mindig is volt valami titokzatosan különleges a kettőnk kapcsolatában. Valami, amit nem éreztem Liamnél. Valami, ami nincs meg például Harold és Stacia között. Valami buja vágy, ami ellen mindketten harcolunk. Valami, akármi, bármi. Talán, ez az, amire mindig is vágytam. Amit mindig is akartam. Ez lenne az, amikor lehetetlen, hogy külön legyetek, de ha együtt vagytok nem bírtok egymással? Ez lenne a szerelem? Semmit sem tudok. 

- Kérlek, gyere haza épségben, jó? - csuklott el hangom a mondat közepén. Kezében egy üveg whiskyt tartott, amikor felém fordult és magához vont. Néma volt, pontosan úgy, ahogy én is. Megállt körülöttünk az idő, pár pillanat töredékére.
- Mindent sajnálok. Ezt is, a mai napot, mindent. Sajnálom! - fúrta arcát vállamba, s ajkai ezeket a szavakat suttogták. Lelkem megszakad az ilyen helyzetekben, amikor Haroldnak előjön a gyermeki énje, és az azzal járó ártatlansága. Sóhajtozva túrtam bele göndör fürtjeibe, amikor elhúzódott, de csak annyira, hogy szemkontaktust létesíthessen velem. Óvatosan simította meg arcomat, s akarva, akaratlanul is számba haraptam. Tenyerét feljebb csúsztatta arcvonalam mentén, s ujjai közé fogta hajtincseim, majd félmosollyal az arcán egyre közelebb hajolt hozzám. Ajkai lágyan tapadtak az enyémre, ami elől most nem húzódtam el. Másik kezéből letette az üveg alkoholt, és átkarolta derekam. Még mindig ártatlanul csókolt. Nem akart többet. Keservesen édes csókot akart csak, semmi többet, ami eszméletlenül jól esett. Már alig volt levegőm, ezért muszáj volt elszakadnom tőle. Mosolyogva húztam el arcom, és simítottam végig az övén.
- Vidd le Staciat a szobájába és nyugtasd meg, kérlek. Én addig hívok nektek estére valakit, hogy vigyázzon rátok, rendben? - váltott át komolyra, és adta ki a feladatomat. Bolintottam egyet, majd egy puszit nyomtam arcára, és visszasiettem a zokogó lányhoz.

Szőke haja, mint a selyem úgy omlott vállára és arca köré, ahogy a falnál guggolva sírt tenyerébe. Királykék ruhája gyűrötten állt rajta, s fekete magassarkúja már a folyosó másik sarkában búslakodott. Megtörtnek látszott, ahogy csak ült és könnyei patakokba folytak. Egyre közelebb értem hozzá. Megfogtam egyik karját, és felhúztam a földről. Búsan kapaszkodott meg nyakamban, és bújt hozzám közel. Óvatosan lekísértem a lépcsőn, majd a szobája felé indultam el, hogy kicsit lenyugodjon a történtek után.
- Gyere Stac - mondtam kedvesen, majd kinyitottam szobájának ajtaját.

A fehér falat képek takarták, szekrények és egy tükör, ami pont az ajtóval szembe helyezkedett el. Az ágyán díszpárnák tarkították a fehér takarót, és a barna fakeretet. Leültettem és elindultam kifelé, hogy elbúcsúzzak Haroldtól. Felloholtam a lépcsőn, át a folyosón, amikor megálltam a bejárati ajtónál. Tenyeremmel az ablak üvegre tapadtam és végignéztem, ahogy fekete telepjárójával elhajt a hatalmas vaskapuk felé.

Mély levegőt vettem, és visszaindultam a szobámba, hogy valami kényelmesebbe öltözzek át. Lehámoztam magamról egyberuhámat, és lerúgtam topánkámat is. Előkotortam a szekrényem legaljáról egy fekete melegítő nadrágot, majd felindultam Harold szobájába, hogy kölcsönözzek egy tetszőleges pólót, vagy inget. Végigbillegtem a folyosón, majd kitártam magam előtt az ajtót. A fiókos szekrényéhez indultam ahol ezeket tárolta. Kihúztam a középső fiókot, ahol a pulcsijai voltak. Vállamat megvonva húztam elő egy melegitő felső részét, és indultam a konyhába, hogy készítsek Staciának és magamnak egy forró teát. Már éppen fordultam volna, amikor valaki csöngetett. Pánikolni kezdtem, hogy vajon ki lehet az. Harold nincs itthon, Felipe se lehet. Egyik kezemben a melegítőt tartva nyitottam ki a bejárati ajtót, majd megszeppenve néztem az előttem álló személyt.
- Mi a francot keresel itt? 


16 megjegyzés:

  1. Remek rész lett, erre megérte várni, de remélem a kövire nem kell ennyit várni. Nagyon jó a blogod, tetszik :) Várom a kövit, puszi :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon köszönöm, hogy írtál nekem, és felettébb örülök annak, hogy értékeled munkásságomat.:)
      Niko.xoxo

      Törlés
  2. Szia!:D
    Ha nem azt hittem hogy azt írod le hogy ez az utolsó rész! :D Fu már megijedtem.

    A rész meg *---* Nagyon jó lett!♥ :) Annyira vártam már hogy legyen új rész. El se hinnéd xd :D Abba ne hagyd ezt a blogot.!! :)
    És azthiszem sejtem ki állhat az ajtó mögött.:)

    Beteg vagy?:o jobbulást!:)
    Ui: Imádom ahogyan írsz!♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó még valami! :D
      Ezért a részért megérte várni! :) Hozd hamar a következőt!:))

      Törlés
    2. Igen, beteg vagyok, lassan elhalálozok, de minden oké.:D
      Dehogy hagyom abba, még nem.
      Annak nagyon örlök viszont, hogy sejted ki állhat az ajtók mögött, mert az azt jelenti, hogy figyeltél minden résznél.:)
      Niko.xoxo

      Törlés
  3. Vááá...imádom!! Nagyon-nagyon jó lett! És igen, nem erre számítottam :D
    Amúgy gyógyulást és neked is jó sulit!
    Egy kérdés: ezentúl nem vezeted vissza azt, hogy szombatonként lesz rész? :D Kééérlek *könyörgően néz*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy nem erre számítottál!:D
      Köszönöm, és köszönöm!
      Nos, ezen még el kell gondolkoznom, főleg az iskola miatt.:) Majd még eldöntöm úgy, hogy nektek és nekem is megfelelő legyen.
      Niko.xoxo

      Törlés
  4. Nagyon hó rész lett!!;)) siess a kövivel pls!!:))

    VálaszTörlés
  5. Haliii! :)
    Annyira örülök hogy megírtad nekünk ezt a részt! :3 Hihetetlenül vártam, szerintem én egy ezrest javítottam naponta az oldalmegjelenítésen :D
    Hát igen....ezzel az eshetőséggel nem számoltam :D pedig szinte biztos voltam h meg fogja csókolni őt Harold, de se baj ez így is jó volt, sőt még örülök is hogy nem adja meg magát Becca olyan könnyen egy ilyen kiadós veszekedés után.
    Egy valamit észrevettem amin muszáj volt röhögnöm: az elején azt írod, hogy: "Vörösen izzó tűsarkúimba remegtek lábaim" a végén meg ezt: "lerúgtam topánkámat is" :DD ez nem kerülte el a figyelmemet :D
    Azon gondolkodtam, hogy Felipe a külső leírásod alapján nem is lehet rosszképű...sőt felzselézett haj, izmos hasra tapadó fölső :D De azért Harold alsó mércéjét nem üti meg. Egyébként a végén miért keres whiskeyt a szekrényben? Ha fel akarná gyújtani Felipét akkor a benzin hatásosabb lenne :DDD
    Az gáz ha az ikrek nevét nem tudom megjegyezni? Annyira hasonló és még csak azt sem tudom megkülönböztetni, hogy melyik kedveli Beccat és melyik nem.
    Haroldot elképzeltem, h hogyan nézhetett ki akkor amikor Rebecca berontott a szobájába, és a laptopján dolgozott. Totál előttem van, ahogyan a kerek keretes szemüvegében Harry Potterré avanzsálja magát, és koncentrálás közben a gép fölé görnyed :D Még ha nem is szemüveges :'D
    Direkt a legjobbat hagytam utoljára :3 Huuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuu a vége az...az...az... nagyon jó volt :DDD Remélem meglepsz minket holnap egy résszel :DD :*

    Ps.: én is beteg lettem :/ és lecseszés amiért egyáltalán megfordult a fejedben akár egy miniszekundumra is hogy abbahagyd ezt a csodás blogot!!!
    Ihlettel teli hetet és sok puszi: ~An.

    VálaszTörlés
  6. Irtozatosan jo! Erre nem szamitottam volna! Uh, azt hiszem tudom ki van az ajtoban�� mar tobb mint egy honapja nincs friss resz�� legysziii hozzd☺️

    VálaszTörlés
  7. szia :) megkérdezhetem hogy mikor lesz új rész? már nagyon várom <3
    Bia xx

    VálaszTörlés
  8. Imádom! Nagyon.. Kérlek folytasd, mert már elvonási tüneteim vannak.:)

    VálaszTörlés
  9. Kedves Niko!
    Nagyon imádtam és még a mai napig is imádom a blogodat, az írásodat, magát a történetet.
    De kérlek, amennyiben nem szeretnéd folytatni, ne kábíts minket.. Csak egyszerűen írd meg, hogy a történet befejeződött-e... Velünk ez eléggé nagy kicseszés, hogy már lassan több mint 2 hónapja várjuk az új részt.. Kezdem elveszteni a reményt, hogy valaha is folytatod a blogot.. Minden egyes nap megnézem, hátha... Tudom, hogy a suli meg minden de úgy gondolom, hogy ez itt már nem lehet kifogás.. Ha nincsen kedved az egész történethez akkor annyit megérdemlünk, hogy jelezd nekünk, nem gondolod? Nem akartalak siettetni, ezért sem írtam. Az előzőhöz sem írtam hogy "GYORSANKÖVIT" de most már azért igazán lehetne valami.

    Reményteli olvasód.. xx

    VálaszTörlés