2014. november 30., vasárnap

Huszonkettedik


Sziasztok! Ismét résszel jelentkezek, és a blog első trailerével, amit egy csodálatos bloggerina, és egyben barátnőm műve! Nagyon ügyes munka lett, szóval itt is szeretném megköszönni neki, hogy meglepett vele! A videó megtalálható a "Részek" modulnál, de a lustább olvasók kedvére téve ide is kiteszem, ehhez a részhez! Köszönöm a 149 olvasót és a +68.000 kattintást! Komolyan, néha elgondolkozom azon, hogy van egy emberke, aki naponta ezerszer megnyitja, és így jön össze ilyen nagy nézettség.Mindenesetre, jó olvasást a sok, aranyos embernek, és jó videónézést! Niko.xoxo


Hitetlenkedve álltam a személy előtt és próbáltam összeszedni magamat lelkileg. Egyre kínosabban éreztem magam, ahogy végigmért, végül mosolyogva arcomat kezdte pásztázni barna szembogaraival. Mély levegőt vettem számon keresztül, amikor szóra nyitotta száját.
- Szia Reb - mondta, majd elhúzódott mellettem és betessékelte saját magát. - Elég hűvös van, nem fázol? Elég lengén vagy így éjszaka.
Éreztem, hogy arcom felforrósodik és elönti a pír. Becsuktam az ajtót, majd magamra húztam a kiszemelt ruhadarabot. Mögötte kullogtam a konyha felé, s nyögtem fel, hogy miért Ő? Már az univerzum is ellenem van. 
Mikor beértünk a helységbe, vizet kezdtem forralni. Előszedtem egy átlátszó bögrét, és egy nagyobb öblös porcelánból készült sima fehéret. Beletettem egy-egy filtert, amikor a fiú ismét felszólalt.
- Nekem is csinálnál egyet? Citromosan szeretem.
- Nem fogok veled teázgatni, Liam - válaszoltam kimérten, miközben tekintetem le sem vettem a poharakról. Utáltam magam, hogy ilyen naivan viselkedtem, és elhittem minden szavát. Irritált a jelenléte és haragudtam Haroldra, hogy a történtek ellenére őt hívta ide, hogy figyeljen ránk. 
- Ugyan kislány. Mondd azt, hogy nem élvezted - mondta incselkedve, amitől gyomrom is felfordult. Számról téptem a bőrt és hagytam, hogy hajam fátyolként omoljon arcom köré. Lemondóan és fanyarul vicsorítottam és néztem fel rá. Arcán 1000 wattos mosoly ült, s szemei engem néztek. Mély levegőt vettem. 
- Undorító vagy Liam. És, ha most nem bánod, én visszamegyek Stachez. Úgy érzem boldogulni fogsz te magadba is - mondtam, majd tele töltöttem a két bögrét gőzölgő vízzel és ott hagytam őt. Puffogva tettem meg a konyha és szoba közti távolságot, azon töprengve, hogy miért kellett ennek így történnie. Harold elment, hogy valamit tegyen az ügyért, s a lányért. Fejemet csóválva löktem be lábammal Stacia ajtaját, hogy megnyugtassam és megbeszéljük a történteket. 
- Jól vagy? - ültem a lány mellé az ágyra, miközben az éjjeli szekrényére tettem a teás poharakat. Sziszegve nézett fel rám, majd vágott felém amolyan "szerinted?!" arcot. Fejemet megráztam, s közelebb kúsztam hozzá. - Figyelj. Nem vagyok Isten, se jósnő, de abban biztos vagyok, hogy Harold mindent megtesz azért, hogy Sharlotte épségben hazajöjjön! - simítom végig kezét, hogy valamennyire megnyugodjon.
- És ha nem jön haza? Ha mégsem éli túl? Ha már rég holtan fekszik valahol? Becca, elegem van ebből a felhőtlen pozitivitásodból, érted? 
Megszeppenve álltam megtört tekintetét és próbáltam valami biztatót kinyögni, amikor Liam lépett be. Félénken lépkedett, mégis büszkeségtől dagadt mellkasa. Mikor Stac meglátta őt, kérdőn nézett rám. Vállamat megvonva néztem, ahogy lábai egyre közelebb hozzák a fiút. Térdeimet magamhoz húztam, amikor úgy döntött ő is leül hozzánk. Mindketten haragudtunk rá, mindketten más okok miatt. Egyikünk sem látta őt szívesen.
- Nyugodjatok meg - kezdte higgadtan. - és reménykedjetek, hogy nem esik semmi bajuk - hajtotta le fejét, és a síró lány kezéért kapott. Kikerekedett szemekkel néztem tettét, majd Stacia reakcióját.

Mint sivatagban a vihar, úgy tomboltak bennem az érzések is. Szívem szinte vérzett már a sok fájdalomtól és aggodalmaskodástól. Agyam összezavarodva állt a két fiú előtt. Nem tudtam, hogy ki kicsoda valójában. Hogy a smaragdzöld szempár mit sugall nekem, vagy, hogy a gesztenyebarna íriszek mögött ki is rejtőzik valójában. Semmit sem tudtam. Egy bugyuta kislánynak tűntem, és úgy éreztem, hogy még a világ is nevet rajtam. Harold védő öleléseit és óvó szigorát néha porba tiporta rothadó csökönyössége és makacssága. Talán akkor még félek is tőle. De, nem tudom mi lenne velem nélküle. Meleg tekintete és lágy szavai nélkül. Magam sem tudom, hogy érzek iránta. Magam sem tudom ki ő, vagy ki vagyok én. Csak két szerencsétlen a nagyvilágban. Két senki, mégis egymásnak sokat számító valakik. 

- Nincs szükségünk arra, hogy ezt csináld - hunyom le szemeimet idegesen, de próbálok nyugodtnak tűnni. - Nyugodtan el is mehetsz, gondolom van jobb dolgot is. Például lányokat magadba bolondítani, ilyesmik. - prüszköltem a szavakat.
- Ami azt illeti, tényleg kismilliónyi dolgom lenne ahelyett, hogy két kislányra vigyázzak, de Harold a barátom és kötelességemnek éreztem azt, hogy segítsek neki - vont vállat, majd felállt mellőlünk és sétálgatni kezdett.
- Nekünk pedig azzal segítenél a legtöbbet, ha elmennél innen - vágok vissza.
- Mondd, Reb! A könyvek, hogy tetszenek? Olvasod őket? - mosolygott rám, amivel valóságosan összezavart. Szinte észre sem vette azt, hogy szóltam neki. Oldalra fordítottam arcomat. Nem akartam őt látni. Nem akartam visszagondolni azokra a napokra. El akartam mindent felejteni.
- Menj ki. Most - szólt halkan az idáig csendben ücsörgő Stacia. Szinte köpte szavait Liam felé, amit a fiú fel sem vett magára. Mosolyogva ült le a fal tövébe és nézett minket.

Nem vettem róla tudomást. Kizártam őt a gondolataimból. 
- Gyere, igyál egy kis teát, most az jól jön - szólok a lánynak, s kezébe nyomom az ő bögréjét. Szájához emelte a finom porcelánt, beleszippantott a gőzbe, s inni kezdett. Halvány mosoly húzódott arcomon, ahogy láttam ízlik neki. Bólintva indultam ki bögrémmel a kezemben a szobából. Pihennem kell. 

A szobámban pislákoló lámpát figyeltem miközben a takaró tetején feküdtem. Combom libabőrös volt a  helységben lévő hűvös levegőtől, de figyelmen kívül hagytam. Kezemet a magasba emeltem és a fény elé tettem. Ujjaim között áthatolt a világosság és próbáltam magamra összpontosítani és kizárni mindenki mást. Szemeim egyre huzamosabb időre maradtak lehunyva, s kezemet is már inkább kényelmesebb volt a mellkasomon tartani. Mély levegőket vettem és hagytam, hogy teljesen lenyugodjon elmém és testem egyaránt. Szükségem volt erre. Szükségem van erre.

Fáradtan és karikás szemekkel ültem egy bögre gőzölgő kávé felett az étkezőben. Elza most sem felejtett el friss virágokat tenni az asztalra. A barackszínű tearózsák illata bejárta az egész házat, szinte a mennyországban érezte magát bárki, aki belépett bárhova is.
Lábaim még mindig csupaszon voltak, de nem zavart. Minden egyes korty után átjárt a melegség és az energia. Az asztalon könyököltem és tartottam meg fejemet, nehogy lefejeljem a fát. Hajam gubancosan omlott vállamra és hátamra. Nem voltam jó passzban. Szemeim alá hatalmas karikák és fekete foltok költöztek, amik árulkodtak a tegnap estémről. Lehajtottam az utolsó cseppet is, majd a konyhába mentem, hogy elmossam. Elza és a szakács is már régen sürögtek-forogtak, hogy kész legyen a reggeli.

- Szívem, olyan korán van még! Mondhatni még hajnal! Nézzen csak ki az ablakon, látja? A fű zúzmarás, és a reggeli köd sem foszlott még szét. A fekete kis táskákról pedig ne is beszéljünk a gyönyörű szemei alatt! Menjen, aludjon még egy keveset! Ha kész a reggeli felkeltem, ha úgy óhajtja! - vette ki kezemből a kávés csészét és simított végig kezemen. Megmosolyogtattak szavai, nem tagadom, nagyon jól estek.
- Köszönöm kedves, de már megbeszéltük a magázást! - szólok rá, hisz már temérdekszer kértem meg, hogy ne tegye ezt. Nevetve indult vissza a dolgára, én pedig kómásan sétáltam a folyosó felé. Harold szobájánál jártam, amikor kicsapódott a bejárati ajtó. Elhalóan sikkantottam fel, majd mikor megláttam Lotte-t és az őt segítő fiút, könnyek szöktek szemembe. Szám elé kaptam kezeimet és próbáltam visszatartani azt, hogy elsírjam magam.
- Segítenél Becca? - szólalt meg Harold. Kék kockás inge feszült rajta mindenhol, ahogy a lányt támogatta a menésben. Szörnyű állapotban volt. Haja cafatokban, néhol összecsomósodva állt össze-vissza, arca felpüffedt. Ruhája szinte alig takart valamit annyira szétszakadt és csuklói is kék- lila színben úsztak. Lesokkolva bólintottam kérésére és szaladtam oda, hogy átvegyem. Sebes kezét nyakamba tette és teljes súlyával rám nehezedett, amitől majdnem a földön landoltunk mindketten. Lassan, de biztosan értünk el a kanapéig, ahova óvatosan ültettem le.
- Hogy van? Minden rendben? - próbáltam vele valamiféle kommunikálást elkövetni. Válasz nélkül nézett maga el üveges tekintettel. Nem szerettük egymást, sőt! Mondhatjuk azt, hogy meg tudtuk volna ölni egymást bármely pillanatban, de most szívem szakadt meg látványától. Az eddig élettel teli lány, most megtörve, sebesen és pocsék állapotban ült mellettem. Szörnyű volt.
- Megkérhetlek téged, és Staciát, hogy fürdessétek meg és segítsetek neki? Hatalmas segítség lenne! - mondta, miközben mellém lépett és vállamra tette kezét. Mikor válaszolni akartam, Liam lépett a társasághoz. Ismét belém fojtotta válaszomat. Szemeimet forgatva vettem le inkább a lány lábairól cipőjét és állítottam fel.

Egy teljes órát vett igénybe az, hogy lefürdessük őt. Mikor testvére meglátta, nem tudtam eldönteni, hogy az örömtől sír, mert látja a testvérét, vagy azért, hogy hogyan néz ki, milyen állapotban jött haza. Egész teste tele van zúzódásokkal, foltokkal és vágásokkal. Küszködtem a sírással és az undorral is. Próbáltam valamit kiszedni a lányból, hogy hova vitték, mit csináltak vele, és a legfontosabb: Harold használta-e a pisztolyát. Eddig nem kaptam használható választ. Valahogy muszáj leszek megtudni a dolgokat.
Visszagondolva a pszichológusnál töltött időre, volt pár módszere, amivel kiszedte az emberekből azt, amire kíváncsi volt. Sosem használtam még azokat a módszereket, de most úgy tűnik muszáj vagyok rá hagyatkozni.

Összeszedtem pár illatos gyertyát, régi meditációs CD-ket, amiket még az intézetben kaptunk és Sharlotte szobájába mentem. Mikor benyitottam, mindketten az ágyon tartózkodtak. Lotte feje testvérének ölében pihent, aki próbálta őt nyugtatni. Mély levegőt vettem, s miközben kifújtam elhelyeztem a helyükön a gyertyákat. Két cseresznye illatút az éjjeliszekrényen plusz két málnásat a komód tetején. Betettem a lejátszóba az egyik CD-t és helyet foglaltam mellettük.
- Sharlotte, hogy érzed magad? - mosolyogtam a lányra. Lassan fordította felém arcát, pár másodpercig unottan nézett engem, majd visszatette fejét az eredeti helyére. Egyik kezét elvettem mellkasa elől és nyugtatóan kezdem apró köröket leírni tenyerébe. A tibeti zene halkan csendült fel mögülem, ami felidézte bennem azt az időszakot, amikor még bent voltam, és nem voltam több egy apró, fekete hajú átlagos lánynál. Próbáltam valamennyire pozitív energiákat küldeni a lány felé. - Hidd el, bennünk bízhatsz. Mi vagyunk a családod, szívem. Bármit megoszthatsz velünk, sosem fogunk ellened fordulni. Neked is sokkal egyszerűbb lesz, és kicsit meg is nyugszol, ha elmeséled nekünk, mit csináltak veled!
- Rebecca! - szólt rám Stac, de csöndre intettem. Valahogy mindenképpen ki kellett derítenem azokat a dolgokat, amikért egész éjszaka izgultam.
- Csak ott feküdt - szólt fel az idáig néma lány. Alig bírtam kivenni szavait, de végül összetettem a mondatot. Egyetlen pontba bámult, miközben én kézfejét simogattam, hogy éreztessem vele, biztonságban van. - Hangos lövések, ordítás. Nem emlékszem többre - mondta monoton hangon az egészet. Meggyötört volt, mint akinek világfájdalma van.
- Ki lőtt, szívem? - kérdeztem nyugodtan, hogy ne zaklassam fel még jobban, ennél is.
- Harold. Meghalt. Sötét volt minden.

Ordítozva mentem felfelé a lépcsőn. Szemeim méregben úsztak, szinte nem láttam az idegtől. Üvöltöttem, mint akinek valami brutálisan fáj. Tekintettel tudtam volna most mindenkit megölni. Trappoltam, csapkodtam, míg Harold szobájához értem. Kopogás és minden más nélkül törtem be a helyiségbe.
- Már megint mi a francba keveredtél?! - ordítottam neki szinte abban a minutumban, ahogy beléptem. Egymással szemben ültek. - Te megölted Felipét? Tisztában vagy vele, hogy már két embert is kinyírták elég rövid idő alatt? Miért kell mindent gyilkolással elrendezned, mi? - akadtam ki. Mellkasom fel-le mozgott, levegővételem borzasztóan egyenletlen volt. Kezdtem tisztábban látni, lenyugodni, amikor elért tudatomig, hogy a két fiú mit művel. Liam kezében fertőtlenítő és géz volt, Harold felsőtestét pedig semmi sem takarta. Ekkor láttam meg sebes kezét és gyötrelemtől szenvedő arcát. Szám tátva maradt, miközben gondolkozás nélkül kezdtem feléjük loholni. Nemes egyszerűséggel löktem arrébb Liamet, és néztem Harold szemeibe. Elvettem egy vattadarabot az asztalról, belemártottam a fertőtlenítőbe, és apró mozdulatokkal kezdtem a sebet kitisztítani. Orrom alatt káromkodok, és szidom még a nemlétezőt is, amikor hangos kacaj hagyja el Harold száját. Szemöldököm homokomig szaladt, ahogy ránéztem. Akaratomon kívül nyomtam rá kicsit erősebben a pamacsod a kezén tátongó sebre, amit pár szisszenés után egy jóízű mosoly követett.
- Olyan aranyos, amikor az orrodat ráncolod és motyogsz arról, hogy rohadjak meg - mondta lágyan, mégis incselkedve, amikor a mögöttem álló köhécselni kezdett. Harold meredten kezdett rá figyelni, s ismét beszélni kezdett. - Köszönöm Liam a segítséget, remélem tudod, hogy ennyivel jöttél nekem azután, ahogy Rebeccával bántál - szólt fölényesen, majd kezet fogtak, és távozott a fiú.
- Ne mocorogj, mert komolyan olyat teszek, amit még később én is megbánhatok! - szólok az előttem ülőre, aki elneveti magát, kezét combomra teszi, és közelebb húzódik hozzám.
- Köszönöm - suttogta fülembe, majd apró puszit adott vöröslő orcámra. Zavarodottan fordultam oldalra, és próbáltam magam lelkiekben összekaparni. Mibe keveredtél már megint Becca.


20 megjegyzés:

  1. WOW. Ez aztán valami. Nagyszerű lett, minél hamarabb a kövit! ;) xx Hope C.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy elnyerte tetszésed.:)
      Niko.xoxo

      Törlés
  2. *.* Ez valami elképesztő volt... Nincsenek rá szavak... Siess a kövivel pls..;))

    VálaszTörlés
  3. Ezt a történetet fordítod?

    VálaszTörlés
  4. Na szoval uttalom utalom h ilyen jo ez a blog (1szoval imadom ;) ) *-* *-* *-* *-* eszmeletlenul jo a blogod es varom hamar a kovi reszt!!!!!!!! ;) es abba ne hagyd ezt a blogot mert akkor megkereslek es megollek okes erted?
    Okoztak mar csalodast olyan jo blog iroi h a sztori kozepen abbahagyjak. Te ne legyel ilyen pls.
    Megegyszer IMADOM !!! *-*
    PUSZI Sári

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Sára!
      Ez vicces. Egy kérdésem lenne. Ha megölsz, hogy írjam meg nektek a történetet?:D
      Niko.xoxo

      Törlés
  5. Sziaa!:D
    Megint egy fantasztikus részt írtál! De ez tőled nem meglepő.:) Mennyire vártam én már, hogy új rész legyen :D Még mindig imádom ahogyan írsz és az egész történetet.♥ Remélem hamar hozod a következő részt.:))

    Ui.: Jól gondoltam, hogy Liam áll az ajtó mögött! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Örülök, hogy még mindig szereted az írásom, a nagy kihagyások ellenére is! Köszönöm!:)
      Niko.xoxo

      Törlés
  6. Imádom.:)
    Mikor várható az új rész?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örömmel jelentem be, hogy már belekezdtem és a fele kész is van!:)
      Niko.xoxo

      Törlés
  7. Válaszok
    1. Szia!
      Nem tudok időpontot mondani, ahogy elkészül azonnal teszem ki, és hirdetem!:)
      Niko.xoxo

      Törlés
  8. Tavaly ota nincs resz.. sad story

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ne haragudj, de ezen napok óta nevetek.:DD persze, ez egy sad komment, de én elég happy lettem tőle, ha nem haragszol.:'D
      Niko.xoxo

      Törlés
  9. Hűűű...bűntudatom van, hogy csak most vettem észre ezt a részt :/ Igaz, így legalább egy picit feldobja a kedvem ami szar, mert holnap suli :((
    Nagyon jó rész lett, egyébként :) és Becca meg Harry olyan cuuuuukik a végén hogy arra nincsenek szavak! Annyira imádom ezt a blogot és téged, amiért írod (remélem még írod és nem hagytad abba)! Kérlek ne hagyd abba, és nem számít ha pár hónap múlva, de légyszi hozz új részt, amiben újra meglepsz minket és feldobod vele a napunkat! :) <3
    Üdv. nagy rajongód, Evelyn! :DD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igazából ez a komment hozta meg a kedvemet az új részhez, kedveském!:) Nagyon örülök, hogy vannak még olyan olvasóim is, akik a nagy kihagyások ellenére is várják a következő részt, és nem kezdenek trágár módon ócsárolni, hogy miért nem teszek ki új részt. Mivel megfogadtam, hogy fél részeket nem teszek ki, és csak olyan anyagot adok ki a kezeim közül, amire én is azt mondom, hogy ezt én is szívesen olvasnám, ezért nem könnyű ezeket a részeket összehozni. Persze, lehet van aki azt gondolja, hogy pedig nem nagy szám lehet ezt a blogot írni, annak csak annyit mondanék, hogy: de, az. Véleményem szerintem nem egy sablon történetről beszélgetünk most éppen, ezért már nehezebb írni, mint a legtöbb blogot. Valaki így véli, hogy mivel fanfic, ezért a személyleírást el fogom hagyni. Nem, nem fogom. Nagyon sokszor írtam már le a fiúk kinézetét annak ellenére, hogy mindenki tudja, hogy miként is néznek ki! Szóval, arra kérek mindenkit, hogy értse meg, hogy nem könnyű dolog egy ilyen blogot írni, amellett, hogy iskolában is teljesítenem kell, és azért szociális életet is szeretnék élni. Szóval, lényeg a lényeg, az ilyen olvasókért írom végig ezt a blogot, mint te, kedves Evelyn! :)
      Btw. Élő példa ez a lány arra, hogy nyugodtan fel lehet velem venni a kapcsolatot, ha kérdésetek van felém
      felém. Elérhető vagyok facebook-on is, bármikor írhattok nekem, ha kérdésetek merült fel a BLOGGAL kapcsolatosan! Mindig jól esik, ha valaki úgy ír rám, hogy enyém-e ez a blog, mert nagyon imádja.
      Hatalmas ölelés nektek, és a rész készülőben van, no para drágák.:)
      Nicole Speen.xoxo

      Törlés
  10. Szia! :)
    Tegnap találtam rá a blogodra, és egyszerűen annyira imádom a történetet, hogy tegnap óta mást se csináltam, csak olvastam a blogodat. Szeretnék bocsánatot kérni, hogy csak most kommentolok először, de mindig egyből olvastam tovább a következő részt. De most itt vagyok! Nagyon-nagyon, de nagyon, sőt leírhatatlanul jól írsz. Imádom a történetet, végre valami új sztori, minden hol hasonló, sablonos történetek vannak, de a tied olyan egyedi. :3 Nekem nagyon elnyerte a tetszésemet! Harry és Becca olyan imádni valóak. Remélem még sok része lesz ennek a csodás történetnek, és azt is, hogy hamar hozol majd új részt, mert most, hogy elolvastam az összeset, nem tudom, hogyan bírom majd ki, hogy nem olvashatom a blogodat. Szóval hozd hamar a kövit! :))) Már alig várom.

    Ui.: Benne vagy egy cserében? :) Ha benne vagy, a blogom neve: http://glockseventeen.blogspot.hu
    Majd nálam jelezz vissza, köszi. :)

    Imádás van.
    Xx Amber <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia kedveském!
      Annyira szeretem az ilyeneket olvasni, mert ilyenkor érzem azt, hogy van értelme a munkámnak! Köszönöm, hogy leírtad nekem ezt, nagyon sokat jelent számomra!
      Természetesen a cserében benne vagyok!
      Niko.xoxo

      Törlés