2015. január 15., csütörtök

Huszonharmadik

Sziasztok srácok! Túléltétek a karácsonyt és a szilvesztert? Ha igen, akkor olvasásra fel! Mivel voltam olyan szerencsétlen, hogy betegen kezdtem az évet, ezért gondoltam csinálok valami értelmeset is, miközben az ágyat nyomom. Egy aranyos olvasómtól kaptam egy olyan hozzászólást, ami lényegében azt foglalta magába, hogy lényegtelen mikor hozok részt, csak hozzak. Nos, az ilyenek miatt írom még mindig ezt a blogot! Iszonyat aranyosak vagytok, hogy még mindig kitarototok mellettem, a blogom mellett és a történet mellett. Ebben a pillanatban 154-en vagyunk és +74.000-nél tart a számláló. Eszméletlenek vagytok! Mától ismét megkezdem a linkcserézést, szóval ahogy eddig volt, a chatben lehet kérni! Szorítok mindenkinek a félévihez, és szeretnék mindenkinek így utólag is Boldog Új Évet kívánni! Legyetek boldogok, érezzétek jól magatokat és mosolyogjatok sokat szépségeim! Niko kiszállt, jó olvasást! xoxo

Mikor már Harold sebét teljesen lefertőtlenítettem, körbe tekertem, hogy megóvjam az elfertőződéstől és az egyéb csodálatos dolgoktól.
- Tetszik az új felsőd! Csak nem az én szekrényemből van? - kérdezte pimaszul. Szemeimet lehunytam, s próbáltam összpontosítani. Hiszen én most haragszom rá, vagy valami ilyesmi, nem?!
- Inkább azt mondd el, hogy miért kellett már megint ahhoz folyamodnod, hogy pisztolyt ránts! - mentettem ki magam, miközben felálltam az ágyról, és összekulcsolt karokkal, a falnak dőlve bámulni kezdtem őt.
- Sosem volt hozzá közöd - állt fel ő is, majd az íróasztalához vonszolta magát. Háttal állt nekem, de a hangokból ítélve iratokat rendezett. Mindig is idegesített ez a lekezelő oldala, ami valahogy mindig előjött belőle, amikor valami olyasmit kérdeztem tőle, ami vele kapcsolatos.
- Pontosan attól a naptól kezdve közöm van hozzá, ahogy betettem ebbe a házba a lábam. Vagy ha nem is attól kezdve, akkor onnantól, amikor Felipe volt olyan kedves és pucéran a szekrénybe dobott. Vagy ha ez sem elég, említhető indok még a filmbe illő autós üldözősdi is, aminek gyilkosság lett a vége. Szóval nekem ne merd azt mondani, hogy sosem volt hozzá közöm! - sziszegtem fogaim között, miközben szemhéjaimat összeszorítva tartottam. Éreztem, hogy megy fel a pumpa az agyamba és robbanok, ha nem válaszol normálisan.

Kinyitottam szemeimet amikor már egy jó ideje csend honolt köztünk. Harold még mindig az asztalnál állt, de már nem csinált semmit. Kezeivel támaszkodott a felület két végébe, fejét hagyva, hogy lazán lógjon vállai közt. Mélyeket sóhajtott. Hátán tónusosan feszültek az izmok, amitől kisebb adrenalin bomba robbant fel testemben. Szám szélét kezdtem harapdosni, tenyerem izzadt. Tagadhatatlan volt a köztünk lévő kémia. Az a mocskos vágy. De mindketten tudtuk, hogy ha egymás mellett lennénk úgy is, rövid időn belül megölnénk egymást. Mindketten vezető természetnek mondhatjuk magunkat. Nem bírnánk elviselni, ha egyikünk alá lenne rendelve a másiknak.

Mielőtt ide kerültem volna, nem volt ez elmondható rólam. Mindig engem vezettek, sosem fordítva. Sokszor voltak csapatépítő játékok az intézetben, amikben sose szerettem részt venni. Mindig én voltam az, akit utoljára választottak, mindig csak azért kerültem a csapatba, mert már nem volt más, akit választani lehetett volna. Ezeken a játékokon több feladatot kellett közösen megcsinálni, vagy csak egy-két embernek. A legtöbb kihívás inkább ügyességi volt, amiben sosem jeleskedtem, ezért mindig a háttérbe szorultam. Valószínűleg ez ma már nem mondható el rólam. Valamilyen szinten örülök ennek a változásnak, hogy bátrabb lettem, főleg az elmúlt hetekben. Merem kimondani a véleményemet s felvállalni a szavaimat. Merek szemkontaktust felvenni a másikkal ami hozzám képest hatalmas lépés. Valahol ezért hálás voltam Haroldnak, de néha hiányzik az a régi kis félős Becca. Amikor még csak az a szürke kislány voltam, akivel senki sem törődött, és akinek a legjobb barátja egy pszichológus volt. Most tökéletes ellentéte vagyok az akkori énemnek.

- Muszáj voltam megtenni, nem tehettem mást - mondta halkan, majd kiegyenesedett, egyik kezét csípőjére tette, másikkal pedig a hajába túrt. Szemeit becsukta, s a plafon felé emelte fejét, miközben beszélt. Hatalmas volt az a része a kezének, amit a kötés fedett. Lassú, de biztos léptekkel ment az ágy széléig, s ült le rá. Kezeit fejére tette, s próbált valami értelmes összekaparni elméjéből.
- Nem volt más lehetőséged, csak az, hogy megöld? Bocs, de ezt nehezen hiszem el - vetettem oda a szavakat elé. Még mindig a falnál álltam és őt néztem.
- Tudta, hogy menni fogok. Várt rám. Tudta, hogy tudom, hogy hova viszi. Nem volt sosem hülye, csak figyelmetlen és hanyag. Épp mint most is. Csak ezek mellett most még dühös is volt rám - mondta. Csodálja? - Lotte bajban volt, az a fasz meg teljesen kifordult magából. Azt hitte, hogyha bántja őt, azzal engem bánt. Még szerencse, hogy nem húztuk olyan sokáig a dolgokat, és ti is gyorsan kapcsoltatok. Az az elvetemült képes lett volna arra is, hogy megöli szerencsétlen lányt - mesélte szinte végig monoton hangon, majd a mondanivalója végén megrázta fejét. Sajnálat és harag marta egymást az agyamban. Sajnáltam Haroldot, hogy megint ilyen ügybe keveredett, de haragudtam is rá, hogy ismét embert kellett ölnie.
- És neked feltétlen ezt kellett tenned - fordítottam oldalra arcomat. Dübörgést hallottam felőle, majd két erős kéz szorítását karjaimon. Nem néztem rá. Nem remegtem, nem volt félelemérzetem. Ahhoz túlságosan zabos voltam ebben a pillanatban.
- Te semmit sem értesz - mondta elhaló hangon, de kezei még mindig a falnak nyomták egész testemet. Szúrós tekintetem felé fordítottam, de csak hajba botlottam. Pillantását a földre szegezte. Lassan engedte el kezeimet, s kezdett egyre közelebb lépkedni hozzám. Egyik kezével gyengéden fogta meg két ujjamat és húzott el a hideg faltól. Arcát, még mindig nem emelte fel, valószínűleg nem is szándékozta. Nem tudtam mire készülhet. Mik a tervei. Lassan mozgott, minden annyira meghitt lett volna, ha nem ez lett volna a helyzet éppen. Átkarolta derekamat, majd óvatosan magához húzott. Fejét vállamra tette, és magához szorított. Nem értettem a helyzetet. Az eddig benntartott mély levegőmet lemondóan fújtam ki, majd hunytam le szemeimet. Kezeim ösztönösen emeltem nyakába, és simogattam tarkóját.

- Tudod, én egy balfasz vagyok - jelentette ki, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. - Egy hatalmas balfasz. Nincs mit tenni - vonta meg vállát. Értetlenül álltam karjai között, hogy most mire is értheti is ezt pontosan, de inkább ráhagytam.
- Igen, ezzel tisztában vagyok - kuncogtam és magamhoz öleltem. Mélyen szívtam be bőrének illatát, s próbáltam nem extázisba esni tőle. Elengedtem magam, lazán tartottam magam. Éreztem bőrömön leheletét, amitől a hideg rázott. Fürtjei csikizték nyakamat, szempillái pedig néha súrolták kulcscsontom.

Pár percig így álltunk, némán egymás karjaiban, amikor Harold ismét szorosabban magához húzott. Hirtelen éreztem meg ajkait a fülem alatti kis részen, amitől halk nyögés hagyta el számat. Harapdosni s szívni kezdte nyakamat, amiért haját húztam. Tolatni kezdett az ágy felé, én pedig mint áldozat, követtem őt. Végigpuszilta állam vonalát, majd elhúzódott. Kaján mosollyal nézett szemembe, majd egyik kezével megfogta arcom és megcsókolt. Ajkai puhák voltak mint a pillecukor, talán olyan édesek is. Lábai a fába ütköztek, ezért fordított helyeztünkön, és úgy mozdult, hogy én kerüljek alulra. Talán most hagyom, hogy ő legyen a vezető. Puha párnák közé érkeztem, ahogy az ágyra lökött, majd ő egyenesen rám. Derekam mellett térdelt két oldalt, kezeimet pedig lassan emelte testem mellé. Ujjainkat összekulcsolta, miközben egész idő alatt csókolt. Éreztem szívemet a torkomban dobogni, amitől egyszerre lett rossz és felemelő érzésem. Kiszabadította ujjait fogásomból, majd végigsimított karomon, míg arcomhoz nem ért. Mindkét tenyerébe arcomat tartotta gyengéden, s nem tett semmi mást, mint csókolt. Csókolt, csókolt és csókolt. Mivel kezeim elszabadultak vállát karmolgattam, majd tarkóját és hátát. Kacérkodva szakadt el tőlem, s a nyakában tartott karjaimat kezdte apró csókokkal teleszórni, majd kihúzta magát s térdeire nehézkedett. Mosolyogva mászott le rólam, majd ragadta el egyik kézfejem és húzott fel magához. Értetlenül haladtam az árral és hagytam, hogy csak úgy megtörténjenek a dolgok. Az ablak felé indult, maga mögött vezetve engem. A szabad kezével elhúzta a sötétítőt, majd maga elé pördített. Átkarolta derekam, fejét pedig vállamra tette. Jobbra-balra dőlöngélt, húzva magával engem is. A nap fáradtan kezdett az ég tetejére kúszni, szinte már lehetett látni az első sugarakat. Harold ablakából tökéletesen látszódott a napfelkelte.

- Reggelente mindig az ablak szélénél nézem végig ezt. Kávét kortyolgatva, azon tűnődve, hogy mára mit rejteget az élet. Hogy vajon jobb lesz-e minden, vagy minden marad így - súgta a szavakat fülembe. Felé akartam fordulni, amikor erősebben megszorított. - Ne! Maradj így - kérte, ezért abbahagytam a fészkelődést. Mosolyogva dőltem mellkasának, s pilláztam nyugodtan magam elé.

Mikor még az intézetben éltem, számtalanszor keltem fel azért előbb, hogy megnézhessem azt, ahogy egy új nap sarjad az égre. Reménykedtem a legjobbakban, hogy egyszer egy ilyen reggelen úgy fogok felkelni, hogy boldog vagyok. Álmodoztam egy családról, a tanulásról, az életről. Most ismét egy napfelkeltét néztem végig, egy olyan személy karjaiban, aki iránt fogalmam sincs, hogy mit érzek éppen. Haragot, szeretetet? Én sem tudtam eldönteni. Abban viszont biztos voltam, hogy ebben a pillanatban jól éreztem magam. Becsuktam szemeimet, s átadtam magam Haroldnak és a pillanatnak.

Este kilenc volt, ami azt jelentette, hogy két óra múlva egy taxi áll meg a ház előtt, hogy elvigyen minket dolgozni, ami jelen esetben Staciat és engem takart. Az előbb jött be szólni, hogy kezdjek készülődni. Nehezen keltem ki az ágyból és szenvedtem el magam a szekrényig, hogy kiválasszam az esti ruhámat. Igazság szerint iszonyú fáradt voltam mindenhez, főleg ahhoz, hogy most a munkában teljesítsek. Szememből dörzsöltem ki az álmot, amikor majdnem elestem egy cipős dobozban. Némán guggoltam le, hogy megnézzem a benne lévő lábbelit. Kínos mosollyal vettem ki belőle az edzőcipőt, amit Liamtől kaptam ajándékba. Arrébb tettem a dobozát, a cipőt pedig a többi mellé tettem. Elővettem valami göncöt, egy pár fekete magassarkút és két hosszabb, díszesebb nyakláncot. Ezeket lustán az ágyra dobtam, majd elvettem az ajtóról a törölközőmet és a fürdő felé vettem az irányt. Bezártam magam mögött az ajtót, kibújtam Harold felsőjéből, amit csak a hideg csempére dobtam. Csoszogva mentem el a kádig, magamra húztam a zuhanyfüggönyt és megnyitottam a langyos vizet. Hátha kicsit felébreszt.

Törölközővel körbe tekerve mentem vissza a szobámba, hogy sminkeljek, felvegyem a ruhám és egy fitt kívánatos nőt faragjak magamból. Leültem az asztalomhoz, előszedtem egy kisebb táskát, amiből később elkerült a hajgöndörítőm, és a többi szépészeti eszköz. Először felkeltem az alapozót, majd minden szükséges dolgot. Szerencsére nem kellett olyan sok mindent eltakarnom, nem voltak se ráncaim, se pattanásaim. Csak, sokkal jobban éreztem magam, ha rajtam van. Gyönyörűen csillogó arany szemfestéket vittem fel a szemhéjaimra, majd erre húztam egy vékony tusvonalat. Ajkaimat bíboros árnyalattal emeltem ki, hogy dúsabbak legyenek. Mire mindezzel elkészültem, a vizes hajam is megszáradt nagyjából. Kicsit még rászárítottam, majd a göndörítővel csodálatos tincseket varázsoltam magamnak. Kész voltam a sminkemmel és a hajammal. Már csak fel kell öltöznöm, és kész vagyok a ma estére. Egy fekete miniruhát vettem fel, aminek dekoltázsánál egy hosszú hasadás volt szinte a köldökömig, de, hogy ne legyen olyan kirívó darab, ide fekete csipkét varrtak. Mesés darab. Felhúztam lábaimra a cipőt is, majd bokámnál becsatoltam azt. Nyakamba akasztottam az ékszereket is, végigsimítottam ruhámon, majd kiléptem az ajtómon. Fekete táskámat elvettem a kanapéról és a lépcsőhöz indultam. Igazítottam a hajamon, a ruhámon, majd bekopogtam Harold szobájába. Elég régen volt az, hogy kopogtam volna. Rendszeresen csak rátörtem szerencsétlenre. Hangos "Tessék" hallatszott bentről, mire lenyomtam a kilincset. Harold az ágyon feküdt és a mennyezetet bámulta. Fényt csak az asztalnál lévő apró lámpa ontott magából, amitől egész hangulatos lett a szoba.
- Hogy van a kezed? - kérdeztem az első dolgot, ami eszembe jutott. Beljebb mentem a szobába és becsuktam magam mögött az ajtót.
- Egész jól, kösz - válaszolt, majd felült az ágyán. Felsőtestét már egy fekete póló takarta, de alul csak egy boxer volt rajta, ugyan olyan színben, mint felsője. Hívogató látványt volt, mi tagadás.
Végigmért engem, majd mosolyogva kelt fel, s lépett hozzám. Még így, hogy tűsarkakon álltam, így is magasabb volt nálam. Végigsimította vállamat, karjaimat, majd kezeimbe kapaszkodott, s megszorította azokat, végül egyik kezével cirógatni kezdte arcomat, majd homlokomra hosszú és fájdalmas csókot lehelt. - Gyönyörű vagy, de reggel valahogy jobban tetszettél a pólómban. Nevetve löktem el magamtól, és indultam a folyosóra, mikor visszahúzott magához és egy puszit nyomott számra.

Szemeimet forgattam miközben leültem a bejárati ajtóval szemben elhelyezett kanapéra. Stacia tűnt fel a folyosó végén, miközben vörös miniruháját húzogatta, hogy takarjon is valamit. Kintről autó dudálást hallottam, mire Harold is előbújt zugából.
- Oké lányok. Mivel a Rollings nem egy biztonságos hely most a számotokra, ezért ma este a Royalba mentek. A neve ellenére egy ugyan olyan helyről van szó, mint a régebbi helyek bármelyike. Szóval, nyomás! - csapott a szőke ciklon fenekére, rám pedig kacéran mosolygott. Stacia odaadóan omlott a fiú karjaiba és nyomta le nyelvét a torkán. Arcomat elfordítottam, szemeimet idegesen hunytam le. Mély levegőt vettem, majd felvettem fehér bundámat, kezembe vettem táskámat és feltéptem az ajtót. A lány tipegve követett engem, majd mindketten beültünk az autó hátsó üléseire. Szorongtam valami miatt, ami egyáltalán nem töltött el nyugodt gondolatokkal. Ökölbe szorított kezekkel ültem, szinte magamba roskadva. Fejemet lehajtottam, ami végett fürtjeim eltakarták arcomat.
- A kis Rebecca féltékeny - szólalt fel Stacia. Szemeim elkerekedtek s próbáltam megőrizni hidegvérem.
- Én...én nem vagyok féltékeny! Mégis kire lennék féltékeny? Ez hülyeség! Én, féltékeny, dehogy is - habogtam a szavakat, mintha egy tini lennék, aki éppen most készül átvágni a szüleit, hogy péntek este elmehessen bulizni a barátaival. Bár ami azt illeti, lehet, hogy egy cseppet féltékeny voltam. Fogalmam sincs, hogy éppen ez az érzés mit takar.
- Oh szívem, előttem nem tudsz titkolózni! Mesélj, mikor jöttél rá? - igazából nem volt mire rájöjjek, de pontosan tudtam mire akar kilyukadni.
- Mire? Én nem zúgtam bele Haroldba! Az nagyon abszurd lenne, már ne is haragudj! Olyan lenne, mintha Stockholm-szindrómás lennék, márpedig nem vagyok! Szóval, nem - ráztam fejemet tiltakozásképp. - És ha lehet, ezt a témát én itt és most lezárnám.
Ezután mintha megfagyott volna közöttünk a levegő, nem szóltunk egymáshoz. Rebecca, már megint mibe keverted magad...

21 megjegyzés:

  1. Sziaa... Egyet értek azzal a kommentelővel..:3 Mindegy mikor csak legyen folytatás... Imádom a blogod nem számít mennyit kell várni mert ezekkel a fantasztikus részekkel ki engesztelsz bennünket..;3 Csak így tovább és sikerekben gazdag új évet..:33

    VálaszTörlés
  2. Szia! :)
    Megint egy nagyon jó részt hoztál össze! :) Ezért megéri várni! :D
    Már várom a következő részt! :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Oh, köszönöm.:)
      Nem ígérem, hogy sietek.
      Niko.xoxo

      Törlés
  3. Jaaaj...végre elértem idáig, hogy elolvassam ezt a fantasztikus részt! :D
    Olyan aranyosak, Becca és Harry, hogy egyik barátnőm szavaival éljek: csillámpónisak :)) :3 És a vége, az valami jaj, mert hát egyértelmű hogy Becca féltékeny, de mégis olyan cukin tagadja :DD
    Most csak ennyit tudok írni, és furcsa hogy nem írok egy regényt a kommentbe :))))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedveském!
      Én már annak is örülök, ha ennyi visszajelzést kapok!:)
      Niko.xoxo

      Törlés
  4. Szia!
    Nagyon jó lett! Becca olyan aranyos, hogy belezúgott Harrybe.<3
    Remélem hamar hozod a következő részt. :))))
    Xx Amber

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!:)
      Ne hamarkodjuk el azt a kijelentést, hogy Becca beleszeretett Haroldba.:DD
      Niko.xoxo

      Törlés
  5. Hali! Nemrég olvasom a blogodat, nagyon jó csak így tovább. Mikor lesz majd új rész? :)

    VálaszTörlés
  6. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  7. Nem akarsz felrakni új részt? :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De, szándékoztam és már kint is van.c:
      Niko.xoxo

      Törlés
  8. Konyorgom,hogy rakj fel uj reszt!!!!!!! Aaaaah nagyon hianyoznak a reszeid!!! Siess!!<3
    xxG

    VálaszTörlés
  9. Elvonási tüneteim vannak.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Megkaptad a következő dózist
      Nicole.xoxo

      Törlés
  10. Mikor lesz mar uj resz? Ugye nem hagytad abba a blogot???

    VálaszTörlés
  11. Sziaa!
    Imádom a blogodat, és már nagyon hiányzik. Hogy-hogy nem hozol részt? Ugye nem hagytad abba? Azt nem bírnám ki. Minél hamarabb hozd az új részt légyszi!
    Imádlak ♡

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon aranyos vagy, és amint látod, már fent is van a következő rész!
      Jó olvasást!:)
      Niko.xoxo

      Törlés