2014. április 12., szombat

Hetedik

Annyira büszke vagyok. Nem tudom kire, vagy mire, de az vagyok! 51 olvasó? Eszméletlenül boldog vagyok! Hihetetlenek vagytok lányok-fiúk! Itt a szünet nemsokára, remélem akkor sem feledkeztek meg rólam és a blogomról. Köszönöm a megjegyzéseket,  díjakat, lelkesítéseket! Nem húzom az időt. Jó olvasást husik!  Nicole.xoxo


Szűz voltam, mikor idekerültem. Nem csókolóztam még, nem voltam szerelmes, nem éltem még át az ilyesmi érzéseket. Tizenhét éves koromig a tanulásra szenteltem minden időmet. Majd jött Ő. Mikor megláttam őt a recepció előtt, hirtelen elfeledkeztem arról, hogy mégis mit olvastam addig. Tetszett a látvány. A stílus, az alkat. Gondoltam, valakinek az ismerőse, vagy itt dolgozik valakije. Aztán a pult másik oldalán álló nő rám mutatott vékony ujjával. Nem értettem. Én, akinek se barátai, se hozzátartozói, mit akarhat tőle egy ilyen kinézetű férfi? Beszélgetésbe keveredtünk, feltett pár kérdést, majd elköszönt. Egyszerűen nem tudtam hova tenni szóváltásunkat. Aztán pár nap múlva az egyik ott dolgozó nő jött be hozzám, hogy pakoljam össze a ruháimat, és menjek. Azt hittem, elnézték az éveket, napokat.Nem voltam még tizennyolc. Mégis, hova mennék?
Aztán megláttam ismét Őt. Ott állt, majd mikor  észrevett engem, hatalmas mosoly terült szét arcán. Azt mondták Ő az, aki eljött értem és örökbefogadott. Azt hittem viccelnek velem. Egy ilyen fiatal fiú hogy fogadhatott örökbe engem? Vagy, egyáltalán miért? A kocsiban azt mondta tetszeni fog az az élet, amit nyújtani fog számomra. És tessék. Már a kezdetekben hazudott nekem. Már a legelején teletömte a fejemet butaságokkal. Kösz Harold. Kösz.

Londonban éltem volna. Egy forgalmas helyen, egy utca felőli lakásban. Egyedül, egymagamban. Este hazamenni a munkából, kivenni a hűtőből valamit amit szeretek, leülni a TV elé és lazulni. Magányosan, úgy ahogy az intézetben voltam. Aztán idővel beengedni valakit az életembe. Egy személyt, aki véd, szeret és bármit megtenne értem. Nem akarok házasodni. Egy bugyuta papírdarab, ami semmire sem jó. Gyerekről jó darabig hallani se akarnék. Vagyis, sajátról. Egyszerűen nem menne, úgy érzem. De ha egyszer mégis eljönne az az idő, hogy életet adok egy csöppségnek, mindent megtennék, hogy jó legyen neki. Bármit megadnék neki. Amit kérne, megkapná. De sosem lenne egy kényes kis picsa. Már ha kislány lenne. Szívem szerint elvinném küzdősportokra, kiképzésekre, lőni tanulna, majd motorra tenne jogosítványt. Megtanítanám neki, hogy az élet igenis szar, de mindig a legjobbat kell belőle kihozni. Már ha van rá lehetőséged. Tudatnám vele, hogy az égvilágon senkiben sem bízhat meg, csak saját magában. Hogy nem bízhat meg bárkiben okok nélkül, mert a világon az emberek a legmocskosabb élőlények. Sosem tudni, ki támad meg hátulról. Legtöbbször a barátaidnak nevezett férgek azok, akikre nem is számítanál. Az ölelés vége legtöbbször a szúrás, majd a több hónapon át történő gyógyulás. Viszont, ha fiú lenne. Nem engedném neki, hogy egy önelégült pöcs legyen. Tiltanám neki, hogy bárkinek is fájdalmat okozzon. Hogy emberek szívével játszadozzon. Minden illegális dologtól elzárnám. Mindenemet odaadnám nekik. Ha lennének miattuk élnék. De ez szinte lehetetlen. Itt rohadok meg egy hülye ribancként.

Két éve nem gondolkoztam ennyit, amennyit mostanában. A két év alatt nem történt ennyi minden mint a napokban. Talán csak annyi, hogy egyszer azt hittük Sharlotte terhes. Talán tényleg csak ennyi. Most meg? Elmegyünk a szokásos helyünkre, elrabol egy Felipe nevű pasas, a lányok összekapnak nagyon csúnyán, előkerül egy név, elkábítanak és bedobnak meztelenül egy szekrénybe, Harold eljön értem, kinyírja Felipét, majd az ő szobájában ébredek. Ezt sem értem. Eddig elzárkózott tőlem, szinte került, most meg?! Egyenesen megment, sőt! Még ölni is képes értem. Tudom, hogy megtette. Akárhogy esküszik meg az ellenkezőjére, tudom, hogy a férfi halott. Tudom és kész.

Kezd a levegő hűvösre fordulni. A takaró is vékony, én pedig csak egy pólóban vagyok alatta.
-Nem fázol? - ült a hintaágy végébe.
-Ez most már komolyan mondom több a soknál! Döntsd már el, hogy mit akarsz! Elküldesz, elmegyek, erre utánam jössz - ugrottam fel ledobva magamról a pokrócot.
-Ne kapd fel ennyire a vizet Rebecca - rázta meg fejét, majd csuklómnál fogva magához vont.
Arcát az ég felé emelte, miközben derekamon átfonta karjait. Kezeimet összekulcsoltam mellkasom előtt, s elnéztem a ház felé.
-Elengedsz? - morogtam neki, mire ő felkuncogott. Egyik kezével elengedett, mire én rohanni kezdtem a fűben. Hah! Suta állat.
-Rebecca! - eszmélt fel. Hangos hahotázásba kezdtem, miközben előre szaladtam. A harmatos fű csikizte talpamat, és a hűvös is jól esett a hirtelen adrenalinlöket mellé. Apró lépteim szinte semmik voltak az ő mamutjárásához képest. Egyik kezével elkapta felsőm hátulját, mire kicsúszott lábam alól a talaj. Ha nem pördültem volna meg röptében egy orrtöréssel végeztem volna. Hatalmas méretével rám esett, amire azt hittem kinyomja belőlem a belső szerveimet.
-Leszállnál rólam? - nyögtem a szavakat a számon .Fekvőtámasz pózba helyezkedett felettem, és arcomat vizsgálta.
-Nem - mondta határozottam. Tökéletes mosolyával akárkit az ágyába csalt volna. Kivéve engem. Lendületet vettem magamon és kimásztam keze alatt. Egy-két méterrel arrébb szétterültem a pázsiton, és a csillagokat néztem. Ő is átfeküdt hátára, kezeit tarkója alá tette.
-Gyönyörű - suttogtam. Mosolyra késztetett a látvány. A fekete égbolton szinte össze lehetett kötni a világító pöttyöket -tudtad, hogy ezek amiket mi apró kis semmiknek látunk, valójában hatalmas, több millió éves izzó kisbolygók?
-Tudtam. Majd egyszer csak kiégnek, és leesnek. Igen, tudtam - ült fel és felém pillantott. Elismerően bámultam továbbra is felfelé, miközben szemem sarkából őt figyeltem. Egyre közelebb jött hozzám, mire a végén szinte centik választottak szét minket.

A fű harmatától már átázott a hátam, és a nadrágom is. Ujjaimmal a zöld szálakat téptem csomókban, majd visszatemettem. A mellettem ülő szorosan tartotta magához lábait. Sebezhetőnek tűnik. Mint aki magányos.
-Pszichológus akartam lenni - nyögtem ki bizalmatlanul a szavakat. Felkapta fejét, s felém fordult. Kíváncsian figyelt, hogy mit hozok ki a történetből.
-Folytasd - szemei csillogtak, miközben sűrűn pislogott.
-Elbasztad - végeztem be, majd félmosollyal a számon ismét az eget kémleltem. Megfogta kezemet, majd nevetni kezdett. Hátára feküdt, és magához húzott, miközben én rá se néztem.
-Mindig ilyen cinikus vagy? - búgta fülembe a szavakat. Egy mosoly terült el arcomon, amire ő is ugyan így reagált.
-Voltam én normális is valaha. Aztán megismertelek titeket - váltottam át komoly hangulatba. Arcomat kezdte simogatni, majd szám sarkába apró puszikat nyomott. Oldalra fordítottam fejemet, így a puszikból, csókok lettek, a csókokból pedig, heves csókolózás. Ismét rajtam feküdt, mikor eltávolodott. Lihegett, fürtjei szana-szét álltak. Mindenhol. A válla felett lehetett látni a neki dolgozók házát. Mindenki az ablakokba tömörült, figyelvén minket.
-Mi az? - kérdezte miközben már éppen nézett volna oda.
-Ne! Néznek minket - fogtam meg fejét, és visszafordítottam magam felé. Mosolygott, s orrát odanyomta arcomnak.
-Akkor adjuk meg nekik azt, amit látni akarnak - harapott ajkamba, majd ismét csókolni kezdett. Pillái csikizték arccsontom, miközben kezével arcomat simogatta.

Nem értem őt, sem magamat. Egyszer elküldjük egymást a búsba, máskor meg csókolózunk, és nem akarjuk egymást engedni. Kérem szépen, hogy működik ez az egész?!
És ismét ott tartunk, ahol szoktunk. Benyúl a felsőm alá, majd abbahagy mindent, leszáll rólam, és elmegy.

Én is csillag akarok lenni. Egy csillag, amiben több millió ember gyönyörködik esténként. Valaki csillaga, valakinek a legfényesebben ragyogó csillagának lenni. Nem akarok ember lenni. Az emberi gondok, érzelmek ,kusza kapcsolatok, elítéltek, elhamarkodott döntések mind csak ebben a fajban léteznek.

Éreztem, ahogy szemhéjaim lecsukódtak, és nem tudtam neki ellenállni. A fű csiklandozta végtagjaimat, mikor félálmomban megéreztem egy erős kart, ahogyan felkap.Zötyögött, majd párnák közé fektetett, betakart, majd fejem búbjára egy csókot lehelt.

Füst van. Kezemet arcom elé kapom,majd a tüdőmet ingerlő levegő miatt fuldokolva kezdek el köhögni. Futok, de nem tudom hova. Csak a fekete felhőből kifelé. De egy kéz visszaránt és magához húz. Háttal állok neki, nem tudom ki ő. Nem érzem jól magam a közelében. Egyre beljebb vonszol a tűzhöz. A bokám kibicsaklik útközben, majd egy másik alak tűnik fel előttem. Felém szalad, majd elránt a fogságban tartómtól. Egyre nagyobb a füst, amitől egyre kevesebbet látok. Majd hirtelen lövés hangja ül a lobogó láng hangja mellé. A hangos zajtól fülemet fogva rogyok a földre. Könnyeim potyognak ,majd hullák százai kezdtek el mellém zuhanni.


Levegőért kapkodva riadtam fel. Tipikusan, mint a filmekben, felültem az ágyban, és nyakamat masszíroztam. A párnák, a takaróm, és a póló is vizes volt rajtam. Kitakaróztam, és lábaimat a földre lógattam, miközben próbáltam mély levegőket venni. Apró talpamat a hideg padlóhoz nyomtam, majd teljes testsúlyomat ráterhelve sétáltam el az ajtóig. Átsétáltam a sötét folyosón, egyenesen  a fürdőbe, ahol azonnal betámadtam a zuhanykabint. Ledobva-lerúgva magamról minden textildarabot, beálltam a langyos víz alá, hogy lemossam magamról a koszt, és ezt a szörnyű rémálmot. Szinte érzem a fojtogató szagot magamon, és a tüdőmben is.A szappannal szinte már a bőrömet is le akartam magamról súrolni, de nem múlt el ez az érzés. Kiszálltam a víz alól, majd törölközőmet magam köré tekertem. A mosdóhoz lépkedtem óvatosan, nehogy megcsússzak, majd  a tükörben kezdtem vizsgálni arcom. A két napos smink szinte zombit varázsolt belőlem. Egy vizes pamaccsal próbáltam a helyzeten segíteni, kisebb-nagyobb sikerrel. Megtöröltem magam, majd egy fehér toppot és egy fekete rövidnadrágot vettem fel. Hajamat felfogtam lófarokba, és kinyitottam a fürdőszobaajtót.


Totál sötét van az egész házban. A lépcsőn botorkálva értem fel, majd ismét egy teljesen vak sötét folyosón kellett végigcaplatnom szinte totyogva, mire elértem a konyhába. Felkapcsoltam a leghalványabb fényt adó lámpát, és a hűtőből előszedtem a tejet. Beleöntöttem egy matt fekete bögrébe, majd a mikróba tettem, hagy melegedjen megfelelő, iható hőmérsékletűre. A cukrozott tejtől mindig megnyugszik az ember.

16 megjegyzés:

  1. Nagyon-nagyon imádom a blogod, bár nem szeretem a 1D-t, de nagyon tetszik, jó az írásképed és izgalmasan fogalmazol. Alig várom a következő részt, remélem hamar kiteszed, nagyon ügyes vagy és további sok sikert a bloghoz! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága :)
      Nagyon köszönöm szavaidat!:) Jó érzés, hogy nem vagy Directioner, mégis megfogott a történet! Köszönöm!:)
      Niko.xoxo

      Törlés
  2. Ismét nagyon jóóó!!!!! :DD Már alig várom jövő szombatot! :D

    VálaszTörlés
  3. Tihanyi Boglárka2014. április 12. 14:29

    Bele néztem a blogodba, és végig olvastam az egészet. Nem lehet letenni. Nagyon jó,gratulálok. Már most alig várom a következőt és a következőt.
    Új olvasód: Bogi :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Bogi!
      Nagyon örülök, hogy tetszik!:) Remélem nem okozok csalódást.:)
      Niko.xoxo

      Törlés
  4. Nagyon tetszik,siess a kövivel:))))))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hiába írjátok,hogy siessek. Mindig szombaton van rész.:))
      De attól még, örülök, hogy tetszik!:)
      Niko.xoxo

      Törlés
  5. Az 1D-től néha kicsit sokkot kapok, de a Bitches-ből és Haroldból sosem elég. Imádom egyszerűen imádom! Annyira imádom hogy egy díjat is kaptál tőlem. A kezdetektől fogva olvasom ezt a fantasztikus blogot de csak most mertem írni. Alig várom a következő szombatot! <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága BloggerBaby! Örülök, hogy írtál nekem!:) írhatnál többször, nem harapok!:D<3
      Niko.xoxo

      Törlés
  6. Nagyon jo lett ez a rész is mint az elõzõk alig várom a kövi részt szombaton :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Kitti!:)
      Örülök,hogy tetszik!:)
      Niko.xoxo

      Törlés